"...Ekkor még enyhén komolytalanul mondta, hogy toló fájásom van. Ránéztem, semmi különös, még mindig nyugi van, csak kezdtem ideges lenni, hol a mentő. Pár másodperc múlva anyuka szintén artikulálatlanul üvöltve: gyere mert toló fájásaim vannak, jön a gyerek. Odanéztem a lába közé és egy sötét hajú baba fejet láttam, még csak a „bejárat” (vagy most inkább kijárat) vonalában. Na innentől már nem voltam túl magabiztos. Odamentem a WC mellé, és megfogtam a gyerek fejét. Annyit mondtam, „várd már meg a mentősöket, ki ne gyere”.
Anyuka közben lihegett, kiabált, üvöltött egyszerre. Na ezt nem tudom hogy lehet, de az anyák biztosan tudják. Jött a következő nagy adag fájás. Gyerek feje tolakodik kifelé. Egy kicsit még mindig ellen tartottam, de hát jönni akart, így előre csúszott talán 5 cm-t. Na itt meg tudtam fogni megint. Anyuka ekkor nem ült, le akart ülni. Mondtam neki, hogy ne tegye, mert a gyerek feje a WC ülőkén van már, ha leül felfelé hajlik.
Eddig nem tudtam, milyen pontosan a híd, mert gyerekként csináltam és láttam utoljára torna órán. Olyan hídba emelkedett párom, hogy na. Közben tized másodpercek alatt átvillant a fejemben, hogy ez a gyerek úgy csúszik, a kezemmel én nem tudom megfogni. Azon tanakodtam magamban, mit, hogyan tegyek, hogy a gyerek ne csússzon ki a kezemből, és ne is kelljen túl messze mennem, mert nagyon jön. Ha elengedem, kicsúszik. Ekkor felnéztem, megláttam a törölközőt. Ember még soha nem örült szerintem ennyire törölközőnek. Ekkor még mindig kb. ugyan abban a másodpercben lehettünk, de nekem sok percnek tűnt, amíg végre meg leltem a megoldást. Lekaptam a törölközőt, és elengedtem a gyereket. Nem igazán jött, viszont fájás gyanús hangokra lettem figyelmes. Anyukának mondtam, hogy akkor most tol. Megnéztem, hogy jön-e rendesen, nem akad-e el valahol. Folyamatosan csúszott. Egyszer csak egy kis rés keletkezett a feje mellett. Én annyi vizet nem kaptam mostanában az arcomra, vállamra, lábamra. Úgy tört ki, mint a gejzír: nagy, hosszú sugárban. Ahogy ez megtörtént a gyerek hirtelen kicsusszant és a kezembe landolt, amiben ott volt már a törölköző. Anyuka megnyugodva leült a WC-re. A törölköző elég nagy volt, így gyorsan ráhajtottam két oldalról, aztán a folyamatosan síró gyereket átadtam volna anyukának. Első felkiáltás: ne add, remegek, nem akarom eldobni. Két gyerek után?
Na kicsit vártam, addig megnéztem: van füle, a kezét még bugyola előtt láttam, a lábait éreztem, majd leszakadt a kezem olyanokat rúgott. Minden rendben. Aztán átadtam. Ez mind pár másodper alatt megvolt. Na utána kipottyant a méhlepény is, bele a wc-be. Na innen jött a pánik. Nekem kéne elvágni a köldök zsinórt. Kinéztem, itt van-e a mentő. Nem volt, bár nem tudom mit vártam, még nem telt el 10 perc. Gyöngyinek szóltam, hogy jöjjön be, már nem érdekel a mentő. Tágra nyílt szemmel lesett, hogy már meg is van a baba, Benedek lett a neve.
05.44. visszamentem anyukához, majd lévén, a méhlepény a wc-ben, jött, hogy fertőzést meg kell előzni, köldökzsinórt el kell vágni. Felhívtam a mentőszolgálatot ismét."
a mentősök reakcióival folytatja apa - remélem - holnap éjjel:)
