Gyergyószentmiklóson egy csodálatos helyen ébredtünk. A házból kilépve fákkal borított hegyet láttunk, mellettünk gyönyörű tarka virágokkal borított rét terült el.
Csapatunk két házban oszlott szét, létszámunk miatt így sikerült a csapatot egymáshoz közel elszállásolni. A másik ház felé tartva szintén gyönyörű zöldben pompázó erdő tárult a szemünk elé.
Az első reggelünk a vizes holmik rendezésével, zsákolásával telt (persze azért reggeliztünk). Zsóka helyben lakó testvére - amellett, hogy elvállalta, főz részünkre helyi finomságokat - elvitte a Székelykő meghódítása közben szétázott ruhákat kimosni, szárogatni. Mivel cipőink is eláztak, ezért aznapra nyitott cipővel látogatható, zárt helyi progit terveztek nekünk a felnőttek.
A parajdi sóbányáról már hallottunk papától, ő volt ott barátaival; hatalmas méretei mégis lenyűgőzőek voltak. Néhány órai tartózkodást terveztünk és sikerült az időt jól kitölteni. Fantasztikus kínálat volt, hogy mit is tudunk az egészséges belégzésen kívül - amit mi otthonunkban sókamránkban azért már gyakoroltunk - csinálni, szinte egy percig sem unatkoztunk és még nem is jártunk be mindent.
Gyerekként természetesen elsősorban a játékok vonzottak és Dominikkal szinte azonnal a kötélpálya felé vettük az irányt, csapatunkból sok gyerek követett minket. 
Ők mindnyájan magasabbak voltak, így a teljes pálya várta őket. Nekünk Dominikkal maradt volna a legalsó szint - apa feljött, így Dominik kipróbálhatta a magasabb szintet is. Én lejöttem, nem vártam ki, míg apa értem is leér - remélem, járunk még itt és akkor anya is mászáshoz öltözik :)
Míg mi a kötélpályán voltunk, a többieknek volt ideje felderíteni a barlangot: jártak a templomban, a gyerekek játszóterztek; jókat tudtak beszélgetni a kihelyezett padokon és volt, aki eljutott a múzeumba is.
Még időben indultunk ahhoz, ne kezdjünk komolyan fázni a lenti hűvösben. Kifelé természetesen mindenféle - főleg nekünk gyerekeknek - érdekes dolgokat kínáló bódék mellett mentünk el. Benedek itt ismét találkozhatott anyáék nevelési elveivel - pont annyiban kerülő "kincset" nem kapott meg, amennyit megbeszélés nélkül elköltött a fizetős játszótéren. Természetesen ő ezt hisztivel vegyes elkeseredéssel fogadta (majd azt is megtanulja az évek során, ezzel aztán végképp nem ér célt :); a kijáratnál sikerült csak Bencének bohóckodással megvígasztalni - jó, van nekünk Bence :)
Kint ragyogóan sütött a nap, kiváló alkalmat biztosítva arra, folytassuk a hagyományunkat: megtaláljuk Parajdon a legfinomabb fagyizót :) Az utunkba eső kézműves fagyizóban sikerült is, nagyon finom fagyit ettünk :)
A kora esti vacsi előtt sikerült visszaérnünk a szállásra; csak hálával tudok Zsóka választására gondolni: a két ház közti focipálya számomra bármilyen kincssel felér :)
A vacsora miatt rövid meccsszünet után nemsokára felnőttekkel is kibővült csapatunk: apa és Vilmos a felnőttek megbeszéléséből hamarosan kiszállt és jöttek velünk focizni. Nagyon jó volt!
