Miután felértünk, a csapat egyértelműen úgy döntött, a Gyilkos tavat látnunk kell. Izgalmas volt, hogy vajon mit nem láttak még az itt élők.
Fantasztikus látványban volt részünk: egy hatalmas víz, amiből facsonkok állnak ki.
Az esőre tekintettel szerencsére gumicsizmában voltunk - így tudtunk fényképezkedni a tó mellett; ahogy közeledtünk hozzá, már láttuk, hogy a csónakok és a móló egyaránt víz alatt vannak.
A csapatunkból nemcsak Dominik szeret olvasni, azonnal volt vállalkozó, aki elolvasta a tó születésének történetét és a legendáját.
A tervezgetéskor volt szó róla, felülről is megnézzük a tavat - aztán, hogy mégsem, mert nem túl biztonságos gyerekekkel; az időjárás megoldotta, ugyanis a hegyek tetejét nagyjából nem is láttuk, olyan pára volt.
Sajnos a könyvekben nézegetett túrák egyikét sem tettük meg, az esőben elég volt az a séta, amit a tó parkoló felőli részén tettünk meg. Ez volt az a hely, ahol emléket is választottunk - mindhárman egy-egy bicskába szerelmesedtünk bele.
Családunk nagy szerelme finomságok terén a kürtőskalács - Erdélyben szinte minden megállóhelyen ettünk. Zsóka a Gyilkos tónál megmutatta a legfinomabb kürtőskalács sütő helyet. A kalács tényleg nagyon finom volt, hatalmas volt a mérete, hogy a kiszolgálásról ne is beszéljünk :)