Miért is nézzük mi felnőttek fordítva a világot? Hisz olyan egyszerű!
A világ gyerekszemmel
Hogy is látják a gyerekek a felnőttek világát? Egészségügyi helyzet, karrier, jogi kultúra vagy csak játék az egész és mi vesszük túl komolyan? Mikor is néztük mi úgy az életünk, hogy érdekesnek találtuk? Találjunk kicsit vissza ide!
A finom (uzsonnaidőre csúszott) ebéd után mi gyerekek - szülői ígérvény alapján, hogy útra kapunk kürtős kalácsot - megrohamoztuk a kürtőskalácsos bácsit.
Közben kiderült, van még egy kihagyhatatlan programunk - Ida néni magánmúzeuma, ahova az érkezésünk estéjén elsétáltunk, de érhető okokból már nem volt nyitva.
Most sem érkeztünk korán, de Ida néni lánya kinyitott nekünk és láthattuk a csodálatos gyűjteményt, amit megőrzött az utókornak.
Fantasztikusan szép dolgokat láttunk, de nekünk vonzóbb volt az udvar és indulásig kint játszottunk.
Torockóról elindulva még aktívak voltunk, de egyre inkább pilledt a társaság és hamarosan néhány felnőttet (a sofőrbácsit egyértelműen) kivéve a alvás közben utazott csapatunk; az éjszaka közepén értünk következő szállásunkra. Egy gyors szállásfoglalás után mindenki aludni tért - senkit nem kellett ringatni.
A busz természetesen visszajött értünk, csak megfordulni ment tovább.
Ahogy mondtam anyának, a vizes holmiban nem ültem le a buszon. Torockóra érve mi gyerekek azonnal a szállásra mentünk - bár reggel már kipakoltunk, szeretettel és meleg szobával, pokrócokkal fogadtak minket -; anyáék kis késéssel hozták utánunk a száraz ruhákat.
A lent maradtaktól megtudtuk, a faluban akkora eső volt, hömpölygött le az utcákon az Oltárkő irányából a rengeteg esővíz; mi ennek már csak a nyomát láttuk.
A délutánba csúszott, nagyon finom ebéd mellett aztán szép lassan kikerekedett a teljesebb történet:
Torockóról az a hír járja, ott kétszer kel fel a Nap. Kis családunk lefekvés előtt megszavazta a reggeli koránkelést a csoda megtekintése érdekében. Anya fel is kelt időben, mire minket sikerült az ágyból kiimádkozni, a nap már felkelt... de arról még megbizonyosodtunk, másodszor is volt napfelkelte és Dominik a reggeli mellett meg is fejtette a titkot :)
A Székelykő meghódítására az egész csapat útnak indult - elinduláskor szerintem nem sokan gondolták komolyan, fel is jutunk a tetőre.
Mivel jó mászó és gyors futó vagyok, sikerült a nagyokkal jó darabig lépést tartanom. Aztán egy kiálló sziklacsúcs magára vonta a figyelmem, amit meg akartam hódítani. Gyönyörű volt a kilátás, lélegzeteláttító volt lenézni a hatalmas szikla alattam lévő részére - addig a pillanatig, míg meg nem láttam kis barátom, aki egy rövidebb úton megpróbált utánam futni és visszazuhant a szikláról.
Ezt követően anya rendkívül izgatott volt, teljesen fellelkesítette Szabolcs atyával való találkozás.
Csak haladtunk lefelé, úgy tűnt, nem fogynak el a kanyarok a lejtőn. Fantasztikus tájak mellett haladtunk el, bár azért minket a bent zajló események is lefoglaltak. Tesóimmal egyezkedtünk, ki hova üljön, kinek hol a vize és hasonlóan fontos dolgok - anyáék ebből kivonták magukat. A szerpentin teljesen lekötötte anya figyelmét - akkor még nem tudtam, utál ilyen helyeken járni; minden félelmét kiélhette a pár nap alatt -.
Fantasztikus méretű hegyek mellett mentünk el, a Tordai hasadéknál előkerültek ismét a fényképezőgépek. Kipróbáltuk a román autópályát is; nekem nem tűnt jobbnak, főleg mert busszal lényegesen lassabbak voltunk - igaz, a kilátás kárpótolt -:)
Egy idő után a széles terek, a távolban látszó hatalmas hegyek elfogytak és egy szűk útra kerültünk. A hegyek közelebb jöttek és volt lehetőségünk kisebb dolgokat is észrevenni. Anya és apa jó ideig játszottak azzal, egy megbúvó kis patakot követtek - később kiderült, az Aranyos patak evezhető -:)
Anya már meglehetősen fáradt volt, kaptam egy alig hallható aha-t és az öröme annak szólt, mennyire lelkesen figyeltem a hegyeket. Nem telt el sok idő, amikor örömmel üdvözölte, igazam lett -:)
Sok-sok kanyar után beértünk egy picinyke faluba, ahol a buszunk végre leparkolt. Mire szüleink feleszméltek, mi már a helyi iskola pályáján fociztunk az ottani gyerekekkel; sajnos a vacsora miatt a meccs megszakadt. Amikor vacsora után lejöttünk, már csak magunkban tudtunk focizni - a többieknek másnap iskola volt...
Az esti séta során a felnőttek vágyakozva néztek a hegyem felé - sajnos a hegymászó felszerelés Magyarországon maradt...
A kicsiny falucskában a felnőttek ezernyi csodát fedeztek fel, rengeteg fotó készült a szállásokról, az utcákról-házakról.
Mondjuk az nekem is nagyon érdekes volt, hogy séta közben tehenekkel találkoztunk -:)
Ahogy sejthető volt, másnap sötét hajnalban indultunk.
Anya azt mondta, büszke ránk és magára is, hogy szólásra rendben felkeltünk (pedig a busz kicsit korábban érkezett, apának idő kellett az eszméléshez és a biológiai órájának az újraállításához) és mire a busz megtelt, már mi is útra készen várakoztunk az indulásra.
Ami - a mindennapjainkhoz hasonlóan - a fennakadást okozta, öten voltunk 4 helyre, ráadásul anya mellett csak egy hely volt... anya fáradt is volt, mivel ő már mire mi felkeltünk, régen ébren volt és segített a rendezkedésben, előkészületekben; egy idő után azt vettük észre, anya elaludt.
Izgatottan készülődtünk a határátlépésre, hisz még soha nem voltunk tőlünk Keletre; sok esemény nem volt, a legnagyobb izgalmat az jelentette, apa és Dominik eltüntek a buszról. Kiderült, leszálltak pénzt váltani és utánunksétáltak a benzinkútig.
Míg odaértek, elkezdtünk összemelegedni a gyerekekkel; a sofőr bácsink tankolt és beszélgetett Zsóka nénivel. Mivel földik voltak, volt közös témájuk a mi utazásunkon kívül is; ettől függetlenül nem egy szószátyár alaknak ismertük meg.
Nem volt túl izgalmas a tesóimmal utazni ügyelve arra, másokat ne zavarjunk és anya is tudjon pihenni - őszinte örömmel vettük tudomásul, amikor végre a végtelen felfelé tartó hegyi úton megálltunk. Anya is felébredt és ebédelni kezdtünk a Királyhágón.
A mi szigorú étkezési szabályaink mellett vágyakozva néztük, ahogy más gyerekek jégkrémmel, kürtőskaláccsal futottak vissza hozzánk (bár lehet, ők csak gyorsabban vacsiztak...) :( Azért a mi szüleink sem kőszívűek és miután ettünk, apa elsétált velünk és vehettünk jégkrémet.
A többiek már nagyjából indulásra készek voltak, ezért elképedve vettem tudomásul, anyának esze ágában sincs felszállni és egy fehér inges bácsi mellől integet bőszen, menjünk oda.
Anya gyorsan elhadarta, hogy a bácsi az a pap bácsi, aki őket apával összeházasította és Dominikot megkeresztelte - sajnos hosszú évek óta nincsen már Csákánydoroszlóban, nekem azért volt ismeretlen. Jó volt látni a találkozás feletti őszinte örömet az arcukon :)
Egyszer már sikerült rá időt szakítanom és írni az iskolánkról - fantasztikus hely :)
Olyannyira, nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is az álmok megvalósításának helye. Anyának réges-régi álma volt eljutni Erdélybe, sajnos eddig nem talált csoportot (anyának fontos a társaság is), akivel eljuthatott volna.
Míg mi az iskolapadot (vagy erdőt, játszóteret...) nyűttük, a jó barátságot kötött szülők több más hasznos és érdekes elfoglaltság mellett megszervezték, menjünk el Erdélybe.
Nagy volt az izgalom és bár már hetekkel előtte folyt a tervezgetés, mit is vigyünk - az iskolai havi rutintól eltérően - az utolsó pillanatra maradt és kapkodásba fulladt a pakolás vége. így a tervezett vasárnap kora délutáni Üllőre érkezés helyett kora délután indultunk el itthonról, rendben hagyva anya szeretett családi napközijét.
Hosszú volt az út Csabáékig, már azért nem unatkoztunk és megérve bizonyossá vált, érdemes volt egy nappal előbb indulni - Csabáék otthona egy meseház :)
Az volt anyáék elképzelése, a másnap hajnali indulás előtt korán ágyba dugnak minket; nem volt egyszerű megvalósítani, mivel az udvarról sem igazán tudtak minket becsalogatni :)
Ünnepélyesen fogadjuk, hogy gyermekünket minden erőnkkel, legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint, családját, embertársait és a magyar hazánkat szerető igaz emberré neveljük.
A gyermeknek nevet a szülei választanak, de a születést követően, de lehet, hogy már előtte a szülők segítő szülőket választanak. Ők lesznek névadó szülők, keresztszülők. A család dönti el, hogy rokont vagy barátot kér fel. Igyekeznek olyan személyeket választani, akikkel belsőséges, szeretetteljes kapcsolat alakulhat ki.
A szülők azért választották az itt megjelent névadó szülőket, mivel ők ezt a belsőséges, szeretetteli viszonyt már létrehozták a gyermekekkel.
Kedves névadó szülők!
Önök a gyermekek iránti szeretettel átitatva úgy döntöttek, hogy a szülők felkérésének eleget tesznek és a kis Benedek nevelésében a szülők segítségére lesznek. Osztoznak a gondokban, örömökben. Kérem Önöket, hogy kísérjék figyelemmel a kisgyermek fejlődését, irányítsák szépre, jóra; váljék belőle jó szándékú, dolgos, szeretetet adni és kapni tudó boldog ember, aki felnőtt korában vissza tudja adni azt a sok-sok törődést, gondoskodást, amit a szüleitől és Önöktől kap majd az elkövetkezendő években. Mert az életben mindennél fontosabb a családhoz, szeretteinkhez való tartozás. A legnehezebb helyzetben is erőt ad, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül.
Szeretettel köszöntök mindenkit Bakó Krisztián és Czitanovics Viktória szülők harmadik gyermekének ünnepélyes névadása alkalmából.
A névadási ünnepség célja az újszülött érkezésének ünneplése és befogadása a világba.
A kisgyermek szüleitől kapott legelső ajándéka a keresztneve.A név legfontosabb feladata az egyén megkülönböztetésea többiektől, ezért a névadás gyökerei már a régmúltban megtalálhatók. Minden név pontos jelentést hordoz, vagy tulajdonságot jelenít meg. A név maga az ember.
2012. május 6-án - Anyák Napja hajnalán - Csákánydoroszló községben a Várkör utca 1. szám alatt lakó család otthonában gyermek született. A szülők a gyermek számára a Bakó családnév mellé a Benedek nevet választották. Ezen választott nevet én most ünnepélyesen kihírdetem.
A Benedek név eredete latin, jelentése áldott.
Kívánom, hogy e gyermek élete során viselje nevét jó egészségben, szeretetben, megbecsülésben, legyen neve ő maga - áldott.
Hallottam, hogy nagyon szeretitek kistestvéreteket. Kívánom, hogy legyetek mindhárman jó pajtások és majd felnőttkorban is értsétek meg egymást, mert az élet viharaiban a jó testvér támaszt jelent.
A Kedves Édesapának azt kívánom, jó egészségben dolgozhasson családja boldogulásáért!
Tisztelt Névadó szülők!
A fogadalomtétel ünnepélyes pillanataiban Önök azt vállalták, hogy a szülők mellett részt kívánnak venni a gyermeknevelés magasztos feladatában. Ez a fogadalom a két család között széttéphetetlen kapcsot jelent, amelyet az egymás iránt érzett szeretetük és barátságuk alapozott meg.
Kérem Önöket, legyenek a szülők segítségére e kis csemetéből sudár tölgyet nevelni.
A család életében nagy öröm és boldogság az újszülött világrajötte. A gyermek jelenti a család számára az összetartozást.
A mai napon mindannyian együtt ünneplünk itt a Bakó családdal.
Kedves Édesanya és Édesapa!
Önök már harmadszor érezték át újszülött érkezését. Dominikot és Leventét testvérrel ajándékozták meg. A kis ember érkezésével szaporodtak a gondok, több a munka. Önök mégis vállalták ezeket a gondokat, hiszen a kisgyermek nem tehet a nehézségekről. Vállalni kell érte mindent, hogy olyan ember váljon belőle, amilyennek Önök megálmodták.
Kedves Édesanya!
Kívánom, hogy szerető anyai szívét kevés bánat érje és nagyon sokáig tegye boldoggá a kis Benedek és testvérei életét mélységes anyai szeretetével.
Az előbb elhangzott fogadalom után Bakó Benedeket községünk Önkormányzata nevében szeretettel köszöntöm és ünnepélyesen Magyarország és Csákánydoroszló község ifjú polgárai közé fogadom.
Az ünnepélyes névadás tényét a Polgármesteri Hivatal névadó könyvébe az 1/2012 szám alatt bejegyeztem.
Én vagyok a nagy ellenzék a családban anya szerint. Nem szeretnék példákat hozni, mert nem biztos, elég lenne az oldal, mennyi mindent oldok meg saját fejem után menve...van viszont, amikor én is fejet hajtok a bizonyítékok előtt.
Családunknak jó kapcsolata van az orvosokkal, tiszteljük tudásokat, a munkájukba fektetett sok energiát. Ami miatt viszont különösen szeretjük őket: nagyon ritkán találkozunk velük; főként rendezvényeken vendégként :)
Anya még Dominik babakorában talált rá egy termékcsaládra, amivel erősíti immunrendszerünket.
Nekem persze mindig van kifogásom: amit inni kell, az savanyú/édes/hideg/meleg; amit enni, az túl nagy a lenyeléshez... a rágható gyerek- illetve C vitamin ellen soha nem volt kifogásom a finom ízük miatt :)
Már harmadik hete figyelem öcsém óvodai karrierjét. Három évet lehúztam az oviban és amit megfigyeltem, ha jött egy új gyerek, pár nap után - hosszabb-rövidebb időre - "táppénzre" ment.
Öcsém születésétől lelkesen evett minden terméket, amit anya elé tett - nagypapánk szerint igazi "bélbuldózer" - és most már harmadik hete jár makkegészségesen oviba.
Pár napja ennek az eredménynek fejet hajtva - anya legnagyobb megrökönyödésére - én is kértem reggel Barry-t :) azóta rendszeresen iszom és finom :)
Nyár vége volt és én nagyon izgatott voltam, iskolába készültem. Úgy gondoltam, egy csoda vár rám.
Hosszú és sok beszélgetéssel tarkított nyár volt, egy fontos döntést kellett meghoznunk.
Öcsém 3 éves lett, ketten iskolába készültünk szeptembertől. Hogyan tovább? Tavasz óta ez volt a téma otthon és rágtuk, mint kutya a soha el nem fogyó csontot.
Augusztusban táborban voltunk. A tábor egy élményteli, csupa élettel-szeretettel teli hét volt az életünkben, amiről azt hittem, megismételhetetlen – iskolai tábor volt.
De a csoda megismétlődött :)
Az iskolában töltött első hetünk maga volt a megismételt csoda!
A tanítási napokon kirándultunk és tanultunk-tanultunk-tanultunk, de valami olyan módon, ami csupa élmény volt!
Délutánonként minden nap úszni mentünk, a balatoni strand élettel telt meg tőlünk és a vízben hallatlanul jól jött a többéves úszni tudásunk, nem vesztünk el a nagyok mellett :)
A megismételt csodát pedig Vászolyon éltük át, a Gádor táborban.Pécselyen lakóként két délutánt töltöttünk csak ott, de mindkettő után fájó volt a hazamenetel.
Vászoly egy csoda és ott élni egy vágyott álom számomra – a társaság, a környezet mind azt sugallja, jó neked itt!
Első alkalommal egy bábeli zűrzavarban találtuk magunkat, „kenyérlángos-parti” közepette. A számunkra megszokott emberektől teljesen eltérő csapat úgy fogadott, mintha mindig is hozzájuk tartoztunk volna; a gyerekekkel véget nem érő csatákat vívtuk és anyát is láttuk néha feltűnni valakivel beszélgetve :)
Másodjára a kondorfai csoda konkrét ismétlése történt meg: a táborban csak röviden hallottuk Miklós előadását, amely lefekvésünk után még az éjszakába nyúlt.
Itt azonban egy teljes délután a tárogató muzsika jegyében zajlott miközben egy varázslatos vidéket fedezhettünk fel a gyerekekkel: a Szent Jakab forrást! A forrás-a zene-a nyugalom varázslata álomba is ringatta Benedeket.
A hét végére ennek az élményteli hétnek megérett a gyümölcse: az osztályok közös munkája folytán megszületett A FA!
Azt hittem, az iskola ennél szárazabb, fárasztóbb dolog – a hét végén energiával, élményekkel feltöltődve tértünk haza otthonunkba :)
Öcsém már a születésével is felkeltette maga iránt az emberek figyelmét, ezt a jó szokását továbbra is tartja.
Hétfőn besétált a helyi óvodába és közölte, ő akkor jött oviba, ott fog aludni és elköszönt anyától. Ennek persze azért volt előzménye...
Még nagyon picurka volt, amikor otthonunkban elindult a Kapocs hálózat családi napközije, ennek köszönhetően időről időre változó számú és személyben is változó gyermek és felnőtt fordul meg a házunkban; megszokta a kortárs közösséget és azt, más személyekkel is biztonságban érezheti magát.
Emellett persze anyával, apával és Dominikkal közösen jó sok önbizalmat pumpáltuk belé a 3,5 évben, így számára teljesen természetes volt, múlt pénteken - megtanulok kétkerekűzni címszóval - anya elsegítse az oviig az ovisjeléért. Innét megállíthatatlan volt a dolog: hazafelé már önállóan jött a kisbicajával (azóta már versenyzünk is kétkeréken :)) és hétfőtől stabilan kisovis :)
Nagyon büszke vagyok rá, bár az ovi iránti lelkesedését nem teljesen értem; én már nagyon vártam, elballagjak onnét. Új csoda várt rám... de erről majd legközelebb :)
Ahogy korábban többször ígértem, van még a tavalyi évről élményem:
Civil szervezetünk minden évben szervez nyári kirándulást; tavaly az indulók létszáma alapján megdönthettük volna a célul szolgáló település - Dötk - vezetőségét; többen mentünk, mint az ottani lakosok :)
Egy mesebeli kis faluban jártunk; igaz, sok mindent nem értettem, de jól éreztük magunkat és minden helyzetben volt lehetőségünk tanulni, játszani :)
Jártunk az "ökokörnyezettechnológiákat bemutató park"ban; emlékszem, bent a házban sok cicus volt bezárva és nagyon magasra másztunk fel egy dombra, közben anyáék érdekes dolgokat olvastak és nekünk furcsa szerkezeteket láttunk; voltunk borospincét nézni (mi inkább kint az udvaron és az erkélyen játszottunk Robival és anya is gyakrabban volt kint, mint bent, hisz Benedek kint aludt a babakocsiban) és jártunk egy hegyen is :)
Ahogy farsangi beszámolómban ígértem, kicsit mesélek anyáék farsangjáról is:
A jelmezkérdésen igazából anya addig gondolkodott, míg a néptánccsoport ki nem találta, közös jelmezben legyenek :)
Szerencsére anya mostanában eléggé el volt havazva ahhoz, hogy bevásárolt volna az előző jelmezhez; az új ötlethez - a görög isteneket jelenítették meg - pedig anya nagy dologra szánta el magát: maga varrta a jelmezét, a kellékeket is házilag gyártották; a bált megelőző éjszaka volt rá elég idejük :)
Sajnos nem tudom szüleimet megmutatni fotón, ugyanis mire Benedeket sikerült elaltatnia anyának - szépen felöltözve próbálta elaltatni, végül levetkőzve és tusolás után pizsiben tudta csak álomba szopiztatni :( -, nemcsak a fotós ment haza a bálból, de már lezajlott a jelmezverseny /a görög istenek tortát nyertek/ és tombolahúzáshoz készülődtek. Azért a báli videón megörökítették őket :)
Azért tudok fotókat mutatni a felnőtt farsangról, aminek kis mértékben mi is részesei voltunk.