Szia!
Az utolsónak tervezett napunk már a búcsúzkodás jegyében telt: anya még reggeli előtt összepakolt és miután ettünk, kipakoltunk az autóba. Fájó szívvel indultunk haza, nagyon jól éreztük magunkat a barátságos hangulatú szállásunkon.
 |
Anyáék egyik volt kolléganőjének van Füreden nyaralója, hozzá indultunk volna látogatóba indulás előtt. Csak délután érkeztek le, így délelőtt még megnéztük világosban is a játszóteret – Dominik még megkapta hozzá a kisbicajt, így száguldozhattunk addig. A sötétben fel nem fedezett új játékokat is találtunk, illetve a közelben találtunk egy méretileg inkább nekünk való játszóteret is. |
Aztán kérdezték anyáék, akarunk-e a fennmaradó időben strandolni. Mivel nem akartunk, ezért a szökőkúthoz mentünk le – itt azonban eszünkbe jutott, mégis inkább strandolnánk. Anyáék nem voltak maradéktalanul boldogok, hisz caplathattunk vissza a szállásra az autóért, de elmentünk; innét mentünk egy rövid látogatásra Mari néniékhez.
A látogatás olyan rövidre sikeredett, ott is maradtunk. Anyáék sokat tanakodtak rajta, mert másnapra volt meghívásunk Rékáékhoz a bababuliba, ahol tavaly is jól éreztük magunkat, de végül maradtunk. Mari néniék este szoktak lemenni strandolni az unokáikkal; miattunk sem szakították meg a hagyományt, mi pedig boldogan mentünk velük :) A strandlátogatás rövidre sikeredett: nemcsak azért, mert mi ismét nem akartunk bemenni fürödni, hanem mert jött a vihar és kiparancsoltak bennünket a vízből. A vihar tényleg jött, mire elértünk az autóig, már esett. |
|
Az este beszélgetéssel, játszással telt. Láthatóan anyáék is jól érezték magukat :), mi pedig a lányokkal igazán jól összemelegedtünk :)
