A világ gyerekszemmel

hogy azt a 2. napunknál olvashattad, sprintelve hagytuk el a Elefántost a vacsora után. Az autóban eszébe jutott anyának, otthagytuk Zétény pótnadrágját. Mivel a távozás napjáig nem jártunk a városközpontban, hazafelé néztünk be az Elefántosba: meg volt Zétény nadrágra!!!

Ha már a központban jártunk, terveztünk sétálni egyet, hisz időben elhagytuk a szállást és csak egy rövid túrát terveztünk, mielőtt elindulunk a barátainkhoz a Balatonra...

Pont jött a Dottó, így városnézés lett a sétából; jó volt körbejárni Pécset :)

Aztán elindultunk felfedezni Magyarország első Lombkorona tanösvényét; ahogy az lenni szokott, érdekesen alakultak a dolgok:

Ahogy tavaly már írtam róla, meghalt nagyapám; kérésére a Dunában nyugodhat. Anya a tavalyi búcsúztatunk azt mondta, visszamegyünk idén, emlékezni rá.

Bár nem úgy volt tervezve a július vége - ahogy ezt az első napunknál olvashattad - de az Élet megoldotta, mégis visszamenjünk az 1 éves évfordulón Mohácsra, hajózni egyet Papa nyughelyén.

Anya úgy tervezte, viszonylag korán elindulunk Pécsről, mert ha már Mohácsra megyünk, találkozzunk busókkal is! Olvasott egy csoda helyről, így meglátogattuk a Busóudvart; néztünk busókat, kipróbáltuk a maszk készítést és hallgattunk egy előadást rengeteg busó báb közepette a Busójárás történetéről, a mai busókról.

Mivel a hajó indulásig volt még idő, körülnéztünk egy kicsit a városközpontban, fagyiztunk - ahogy mindenhol - és megnéztük a Barátság szobrot; találtunk egy szupi játszóteret is :)

A hajókirándulás nekünk a Papáról való beszélgetés mellett a szórakozásról is - madarakat néztünk, aranyat mostunk és úszkáltunk egyet - szólt, anyának nagyrészt az emlékezésről, bár azért úszni eljött velünk kicsikkel, míg apa Dominikkal aranyat mosott.

Koraeste indultunk vissza Pécsre, felmentünk a TV toronyhoz - anya felfelé látott egy érdekes "szobrot", amit lefelé megnézünk - majd úgy döntöttünk, a városban vacsorázunk. Az Elefántosba mentünk és jó döntés volt: láttuk a pizza készültét, finomakat ettünk és a pincérek is készségesek voltak: igaz, az özönvízszerű esőzésben, ami távozásunk előtt kezdődött és tartósnak tűnt, esernyőt nem tudott adni a megkérdezett férfi, de legalább elmondta a legrövidebb utat az autónkhoz. Ledolgoztuk a sok felvett kalóriát a sprintelés alatt és megvolt az aznap esti zuhanyzás is :D :) :)

Ahogy 11 évvel ezelőtt, idén is csütörtökre esett augusztus 20-a, a születésem napja.

A meghívásomra eljött barátaimmal szüleim elvittek a Kalandvárosba Szombathelyre:

Az élménydús játékok után a szülinapom a Zanati cukrászdában zártuk:

Ahogy 11 évvel ezelőtt, idén is csütörtökre esett augusztus 20-a, a születésem napja.

Akkor is Kalandos volt, hisz sokára születtem meg (aug.8 és 11 helyett 20-án), az előzményekről bővebben olvashatsz itt:

https://gyerekesen.blog.hu/2020/08/21/lassan_en_is_megszuletek2

https://gyerekesen.blog.hu/2020/08/21/lassan_en_is_megszuletek3

https://gyerekesen.blog.hu/2020/08/21/lassan_en_is_megszuletek4

https://gyerekesen.blog.hu/2020/08/21/eljott_a_szuletesem_napja_1

https://gyerekesen.blog.hu/2020/08/21/eljott_a_szuletesem_napja_2

https://gyerekesen.blog.hu/2020/08/21/szuletesem_utani_percek

és egy kuriózum:

A dúlám is leírta, ő hogy élte meg a születésem:

https://gyerekesen.blog.hu/2010/08/15/szuletesem_a_dula_szemevel

2020-ban is élménydús volt a szülinapom :)

Először 16-án itthoni ünneplés után elmentünk egy kirándulásra, megnézni a Vas megyei Lombkorona tanösvényt pécsi nyaralásunkon felderítettük az ottanit, onnét az ötlet):

 és hazafelé megvacsoráztunk a Vén Gesztenyében.

Ahogy már megszoktuk, nálunk minden eseménydúsan telik :)

Az előzményekről röviden: Idén végre elmehettem volna a bátyámmal evezős táborba, mert felső tagozatos lettem. Közbejött egy erdélyi út lehetősége, ami a családunk részére egy örök vágy visszatérni oda, így a mi táborunk visszamondásra került. A Covid helyzet miatt azonban az utazás elmaradt, ehelyett egy családi nyaralást terveztünk be; ha már kötetlen a hely, akkor Pécsre mentünk. Anya itt tanult és szeret visszatérni, emellett közel van Mohácshoz is.

Délelőtt indultunk Pécsre, hogy időben érjünk és tudjunk egyet még aznap kirándulni. A kirándulás összejött...

Anya még babakoromban fedezett fel egy cikket az Életrevaló Gyerek Magazinban, mely nagyon felkeltette az érdeklődését.

Aztán ment velünk az élet és a tavalyi évben a Csákánydoroszlói Civil Szervezet rendezvénye kellett, hogy anyánál ismét képbe kerüljön ez a csoda.

Az előadást egy 4 napos tanfolyam, iskolai gyakorlat majd egy családdal együtt eltöltött fantasztikus balatoni tábor követte :)

Szüleim elmondásuk szerint úgy érezték, visszamentek az időben - mi gyerekek nagyon élveztük ezt az eddig nem ismert világot - egy régi gyerektáborban töltöttünk egy helyet két iskolánkból ismert családdal és több, akkor még ismeretlen, ma már jó szívvel kedves emlékeket jelentő családdal.

A hét során a legkevesebb a szüleinket láttuk: EMK pedagógusok életkor szerinti bontásban foglalkoztatták a gyerekeket; a szülőket Rambala Éva okította. Tanultunk az érzelmeinkről-szükségleteinkről, hogy ezeket fontos kimondani is a megfelelő formában és hogy a velünk szemben álló, idegesítő valakinek is vannak ilyenjei...

Persze azért volt Balatonozás, kirándulások és sok-sok játék, beszélgetés - ajándék volt ez az egy hét mindenkinek :)

                                                                               Jövőre ismét mennénk - a jó dolgokat szeretjük ismételni :)

Fiatalabb öcsém, Zétény az időzítés nagymestere: türelmesen megvárt minden eseményt decemberben (bölcsis Mikulás, vizsgák, BBÁ évzáró műsor) és a december 9-re időzített születést jelentősen eltolva december 22-én a fénnyel együtt született meg, természetesen és háborítatlanul.

Az idei adventünk kezdete eltért a korábbi évekétől: az adventi koszorúnkat szülőfalum határán kívül, a Balatonfelvidéken készítettük.

Ezzel két fontos értéket is kapott a héten a családunk: szeretetközegben és természetközelien készült a koszorú :)

Koszorúnk nemcsak a készítés helyében, de módjában is teljes egészésben újszerű volt nekünk; Molnár V. Józsi bácsi nevét egyre gyakrabban hallom új környezetünkben: az ő útmutatása alapján készültek a nagyjából egyforma, mégis teljesen egyedi koszorúk.

Minden alapanyag a természetből származott: fűzfavesszőből anya és Dominik fonta az alapot, fenyőágakkal és csipkebogyóval díszítettük.

Apa sajnos nem volt velünk a héten; a gyertyával való díszítést meghagytuk neki.

Csodaszép gyertyákat vett egy méhésztől és egyedi módon oldotta meg a felhelyezésüket - imádom a szüleim :)

Természetesen én is elkészítettem a koszorúmat :)

Az eseménydús szombat után elérkezett a tanévzáró családi napunk: idén már nem külsős szemlélőként vettünk részt rajta.

A Gádor táborban ismerős, de mégis kicsit más készülődés folyt: egyrészt azon ment az egyeztetés, 9 vagy 10 órára kellene menni (mivel senki nem készült el, 10-re voksoltunk), másrészt nem az iskolatáskák, hanem a szebbnél szebb ruhák kerültek elő a szekrényekből. A mi családunk népi viseletet választott.

A távolról jövők miatt természetesen 10 órakor kezdődött a tanévzáró; összegyűltünk osztályok szerint és kezdetét vette a tanévzáró. A ballagás kicsit hosszabbra sikeredett a tavalyi 2-5 perc helyett. A hetedikesek sorfalat álltak a 8. évfolyamnak, akik a sorfal közepén álltak meg. Énekeltünk nekik, a tanárok körbefogták őket és úgy búcsúztatatták el őket.

A hivatalos tanévzáró ismét nem sikeredett hosszúra és voltak nagyon érdekes részei: énekelt a tanárok kara, az iskolai zenekar előadta a tanév során szerzett iskola indulót és voltak meghívott vendégek is. Egy néni valami pusztáról jött és adott az iskolának egy ajándék belépőt, hogy egyszer nézzük meg őket. Utána anyáék mesélték, Dominik még nagyon kicsi volt, amikor ott jártak vele - kíváncsian várom a kirándulást :)

Gergő barátunk Rákóczi viseletben szavalta el a Reményhez című verset (volt lehetőség önállóan jelentkezni, ki szeretne szerepelni a tanévzárón - büszkék vagyunk Gergőre, egyedül kiállt) és ott volt az egyik család részvételével egy népi zenekar is.

Igaz, csak nagyon röviden, de szakítottunk időt doktornőnk által hozott husiból készült finom ebédre - megérte :)

Az udvaron kiállították egy iskolatársunk alkotását, egy nagyon jó kis járművet készített.

A tanévzáró nagy slágere volt az érkező helikopter; sajnos csak kevés kört vállalt be, nem jutottunk fel rá.

Lehetett lovagolni és persze az elmaradhatatlan foci lehetőségét is megtaláltuk :)

Várjuk a szeptembert - jó lesz ilyen helyen újra folytatni  :)

Az örömteli hétvége kezdés után jól esett pihenni az autóban, míg leértünk Balatonalmádiba, ahol Csabáék és Józsi várt minket a vitorlással.

Míg mi leutaztunk, Csilláék és Csabáék eveztek egy jót Józsival - mindkét csapat szép emlékekkel térhetett haza a vitorlázásról :) -, Csabáék nemrég kötöttek ki. Hamar hajóra szálltunk és a minimális szélben kihajóztunk a vitorlással; kellett egy kis idő, míg megmutattuk Józsinak azt a virgonc arcunkat, amiről hallhatott a papától :)

A kevés szélben nem volt túl nagy élmény a vitorlázás, inkább vágytunk volna úszni egyet - elég hamar visszafordultunk és motoros segítséggel visszamentünk a partra.

Estig még volt lehetőségünk egy jót fürdőzni az Örvényesi szabad strandon;

a víz friss volt és a levegő is lassan hozzáidomult, így mentünk a többiek után a Gádorba.

A vacsorát kint tálaltuk, husikat és kolbikat sütöttünk, voltak finom zöldségek és kenyérke - desszertnek az út közben vett dinnyénk tökéletes volt.

Jó volt az iskolaidőn túl újraélni az élményteli napok hangulatát a csapattal; az esti kint játszás, beszélgetés után békés, boldog szívvel tértünk nyugovóra.

Azt ígértem, a héten mesélek a tanévzáró hétvégénkről (hiszen nemsokára a tanévnyitás következik :) )

Sűrű hétvégénk kerekedett és volt, amiről - pont a legelsőként felmerült és szeretett programunkról - le is kellett mondani. Június 18-án volt a szombathelyi Weking egyesülettel közösen rendezett Rábalapátolás elnevezésű versenyünk, melyet idén 6. alkalommal rendeztünk meg és eddig minden évben indultunk is rajta.

Másnap, 19-én volt a 2. Rába Oda-Vissza önálló versenye az egyesületünknek, ami tavaly nagy siker volt.

Aztán kiderült, 19-én lesz a tanévzáró, szombaton pedig foci bajnokság van Celldömölkön; volt még egy vitorlás progink is, papa barátja hívott meg minket vitorlázni és további barátaink is velünk tartottak volna.

Végül összeállt a hétvége menetrendje: szombat délelőtt foci, aztán lemegyünk a balatonra, vitorlázunk, együtt leszünk a barátainkkal a szokásos szálláshelyünkön, aztán másnap tanévzáró. Bár így mindkét kenus program kimaradt (akkor még nem tudtuk, milyen sokáig nem kenuzunk újra...), tartamas és élménydús lett a hétvégénk :)

Mindenkinek jó pihenést kívánok a hétvégére;

jövő héten a tanévzárónk élményeit osztanám meg veletek - igazán aktív hétvégére sikeredett :)

A mesék varázslatos birodalma fogva tartja nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is. Ezt éreztük felébredvén újra a meseházikóban, nehéz volt elszakadni onnét - tartott a varázslatos hely és Erdély élénken élő emléke :)

Mindenkinek kívánok jó pihenést a hétvégére!

Jövő héten folytatom azzal, hogy is sikerült lezárnom életem első tanévét; igazán aktív hétvége volt :)

A nyaralás reggelén mire ébredtünk, sürgő-forgó felnőtteket láttunk: volt, aki pakolt, mások a reggeli körül serénykedtek.

Aki a gombát választotta reggelire, felséges reggelije volt az előző napon "Kovács Péterbe" tett túránk során szedett csemegéből :)

Tervben volt, hogy 6 órakor indulunk haza és felfoghatatlanul hosszú, 14-16 órás hazaútról beszéltek - el nem tudtuk képzelni, hogy lehet azt elviselni. Végül az elindulást 8 órára tűzte ki a csapat és ezt nagyon ügyesen tartani is tudtuk :)

Gyimesekből hazafelé tartva megegyeztünk, az utolsó napon mindenképpen elmegyünk a csángókhoz. A sofőr bácsi így ki tudta venni a pihenőnapját, mi pedig izgalmas napnak néztünk elébe.

Anyának nagyon tetszik a fájdalommentes lába (hála a csíki borvíznek); reggel elsétáltak tejért és kissé ázottan értek vissza.

Szerencsére a csapat már nagyon rákészült a túrára, senkinek nem jutott eszébe, otthon maradjunk.

Imádtam ezt napot: mentünk hegynek felfelé, lehetett az erdőben - a medvék miatt csak biztonságos távolságon belül - kószálni.

Szedtünk gombát, ittunk sok-sok forrásvizet (én az összeset megkóstoltam) - csupa élmény volt a nap :)

A korábbi tapasztalatok alapján azért vittünk magunkkal helyben járatos túravezetőt, Zsóka sógorát, egy általa jól ismert idősebb csángó házaspárhoz indultunk. Kalandos útunk volt: a piacon vett cseresznyétől eltört fogat doktornőnk lazán kihúzta az út szélén; találkoztunk békésen legelészgető tehennekkel, de az agyvízünk is felforrt, amikor az idilli békét crossmotorosok zavarták meg - többen szerettünk volna botokat ragadni...

Hosszúra sikeredett a séta; amikor csapatunk a kápolnánál lepihent, mindenki megnyugodott - korai volt az öröm...

Ettünk egy jót, az aktívabbak elmentek gombát szedni, a pihenni vágyók leheveredtek a fűben. CSabának ez olyan jól sikerült, ott is felejtettük, míg elmentünk a csángó családhoz :)

Miután mindenki jól lakott, kérdezni kezdtük, melyik házhoz megyünk; kiderült, még nem is látszik onnét a ház, folytatjuk a gyaloglást. Nem mindenki volt elragadtatva az újabb úttól, ráadásul már dörgött is.

A hegyek meghódítása egyik kedvenc elfoglaltságom, ráadásul szüleim néhány nekünk fontos kérdésben - pl. a pocsolyákban való dagonyázás terén - meglehetősen engedékenyek így nagyon jól éreztük magunkat :)

Ami akkor teljesen természetes volt, az most már álomszerű: fent egy hegy tetején, körben mindenfele hegyek; a mezőkön szabadon tehenek, lovak és a levegőben a lágy szél finomabbnál finomabb illatokat hozott.

Utunk egy lezárt kerítéshez ért; nem tudtunk tovább menni, de benézve a sok kutya közé (főként mert a napok óta mellénk szegődött kutyafalka leghűségesebb tagja is velünk volt) nem is igazán akartunk bemenni. Lassan előkerült egy szüleink korabeli férfi; hosszas beszélgetés, telefonálás után bebocsátást nyertünk a területre. Több más dolog közt azt is megtudtuk tőle, azért a sok kutya, mert 'fogyóeszköz', a medvék el-el visznek belőlük. Hűséges kísérőnket hagytuk a saját harcai megvívására, mi a kutyákra nem is figyelve lefelé indultunk a birtokon.

Kiderült, a férfi szüleihez indult csapatunk, de ők a városban vannak kórházban másik gyermeküknél. A házukba azért bekukkanthattunk és kiderült, nagy veszteség lett volna kihagyni - a bácsi hobbija lenyűgöző.

Nem töltöttünk itt túl sok időt - bár ahhoz eleget, szüleim azt mérlegeljék, megéri-e megvenni a hegyen eladásra kínált faházat -, még napsütésben elindultunk haza.

Nem járhattunk az út harmadánál sem, amikor előkerültek az esővédők és kiderült, a felnőttek jól számoltak.

Kb. 10 perc múlva egy fa alatt tanakodtunk, várjuk-e ki az eső végét vagy inkább induljunk el. Mindenki vizes volt már és kevesebben voltak a maradni vágyók - elindultunk.

Csapatunk több kisebb csapatra bomlott - reméltük, a medvéknek a 2-6 ember is elég távoltartó - és elindultunk a hegyről lefelé. A lakott területrészt elérve mutatkoztak a fáradtság jelei több emberen - Zoli és terepjárója igazi megváltás volt :) A gyerekeket levitte a szállásra, a nagyok és felnőttek sétáltak tovább.

Mire anyáék Adriennel (neki többet kellett volna a csíki lábáztatóban tölteni) leértek, újra sütött a nap :)

Csíksomlyóról az ezeréves határhoz indultunk; amerre mentünk, mindenfele a hatalmas esőzés nyomait láttuk.

Kaptuk egy olyan információt, hogy nem is biztos, eljutunk a határhoz, elvitte a hidat a víz - hála helyismerettel rendelkező sofőr bácsinknak, a buszból néztük meg azt a hidat, illetve helyét, amin nem kellett volna átjönnünk.

Sokat utaztunk, jó meleg volt és csak néztük a buszból, ahogy a gyimesi emberek egymásnak segítve takarítják el az esőzés okozta károkat.

Amikor végre megérkeztünk úticélunkhoz, először kissé bizonytalannak tűnt a csapat. Néhányan célba vették a WC-ket rejtő faházakat (köztük anya és Benedek is, ez okozott egy kis bonyodalmat), majd a csapat szép lassan betájolta magát és elindult. Apának egy idő után feltűnt, anyáék nincsenek sehol - illetve nem jöttek velünk, mivel elmentek dolgukra - és visszaindult értük.

Már ekkor sem volt felhőtlen a hangulata - Dominik le akart fényképezni egy régi mozdonyt és egy mozdulattal az összes aznapi fotónkat letörölte a gépről -, aztán találkozott a felpaprikázott párjával és elszabadult a pokol: anyának nemrég volt egy rémálma, hogy egy buszos kirándulás kapcsán elveszik; amikor kijőve a faházból rájött, sehol a csapat, átélte újra. Rövid számvetés után eltalálta a helyes irányt és összetalálkozott a visszainduló apával - sajnos túl korán, mert volt még benne elég méreg, amit rázúdított apára. Nemsokára szembetalálkoztak Dominikkal, aki újfent, csak már felpaprikázott két szülőtől le lett tolva a fotók miatt - érthetően sírva fakadt. Ezek után jobbnak láttam, ha nem feszegetem túlzottan a dolgokat és próbáltam szót fogadni.

Mint kiderült, egy többszereplős összefogás hatására a régi őrbódét felújították. így egy szép új épületben hallgattuk a vasutas bácsit, aki annyi és olyan szerteágazó mesét tudott, azt hittük, soha nem lesz vége. Szerencsére volt sok érdekes tárgy és fotók - az egyiken pont úgy látszott a híd és a patak, mint ahonnét néztük és látszott, mennyivel nagyobb most a víz -, így mi gyerekek is elfoglaltuk magunkat. Volt egy bunker is, ahol meg tudtuk nézni a régi fegyvereket - anya nem maradt igazán sokáig velünk bent :(

Hosszú idő után elindultunk fel a várhoz; én nagyon szívesen megmásztam volna az egészet, de a felnőttek nem ítélték biztonságosnak :(.

Pedig olvastuk, volt olyan bátor katona, aki lóval közlekedett az egyébként tényleg meredek lépcsőkön;

biztos izgalmas útja volt :)

 Miután a csapatunk leért a várhoz, a kedves vasutas bácsi, aki mesélt nekünk, a parkolóban várt bennünket. Míg a felnőttek beszélgettek, mi gyerekek leültünk - és végre mi is kaptunk chips-et - eszegetni és néha végnéztük a bódék kínálatát. Bár sehol nem tartottunk nagybevásárlást, itt azért vettünk hűtőmágnest (nagyon jól néz ki a hűtőnk a sok utazási emlékkel). Nemsokára azt láttam, öcsém egy aranyos kis kutyust simogat, rögtön odamentem. Annyira aranyos kis állatka volt, legszívesebben hazavittük volna. A vasutas bácsi elmondta, nagyon sok kis állatot tesznek ki a parkolóban, őt is több testvérével tették ki, a többieknek már lett gazdája. Bízva abban, jó helye lesz a kutyusnak, induláskor meleg szeretettel búcsúztunk el tőle.

Hazafele jól esett a tájat csodálni. Bár sofőr bácsink nem volt szószátyár alkat, néha azért mesélt. Itt a Gyimesekben elég sokat. Eddigi utunk során mindenhol erdőt láttunk, most viszont a hegyeket főleg rétek, legelők borították - egy-egy fa látszott néha. Elmondta a sofőr bácsi, a gyimesi emberek a kaszálást nemcsak ügyesen csinálják, de most már tanítják másoknak is. Sőt, olyan jó a szénájuk, az őszi szénafesztivál után még messzi országokba is viszik!

Gyönyörű napsütésben utaztunk Csíksomlyóra. A hegyek el-elmaradoztak mellőlünk és gyönyörű mezőket is láttunk út közben.

Erdély életében sok rossz dolog történt; utazásunk során megálltunk Mádéfalván, ahonnét több száz székely menekült volna el és kaszabolták le, mert a saját életüket szerették volna élni.

Ma sem egyszerű nekünk másképp élni, mint az ismerőseinknek, de ezek szerint régen ez még veszélyes is volt :(

Ahogy már megszoktuk itt Erdélyben, Csíksomlyón is hegymászással kezdtük a programot.

Én természetesen a Kálvária megmászását választottam, Dominik és apa is ezzel a csapattal tartott. Nagyon jó volt mászni, nagyon szeretek hegyet mászni!

A Kissomlyó hegy tetején megpihentünk, találtunk ott egy nyitott épületfélét, ahol le tudtunk ülni. Aztán a kalandvágyóbbak felmentek a Nagysomlyó tetejére, addig néhány anyuka lent maradt a picikkel (és az érkező családokkal rövid idő alatt iskolánkról beszélgettek - úgy tűnt anyáéknak, nemcsak mi keressünk egy szuper iskolát).

Ami kihagyhatatlan volt, az a hegy lábánál lévő borvízforrás. Igaz, az epernek nem tett túl jót a pezsgése, anya lábának viszont igen. A tegnap nap sok sétája (Békás szoros, Gyilkos tó, a délutáni hegymászás és az esti séta Felszegbe a tejért) alaposan megviselték anya lábát; Vilmos a maszírozással rengeteget segített a dolgon. A begyulladt sípcsontjait azonban masszázzsal nem lehetett helyre tenni. Azt mondták anyának, majd ez a forrás rendbe teszi, van egy lábáztatója, azt feltétlen próbálja ki.

Szinte az egész csapatunk kipróbálta a lábáztatót. Anyán láttam, elég fájdalmas lehet neki (őt talán csak Adrienn überelte a szenvedés kérdésében); büszke voltam rá, ennek ellenére kitartott a vízben. Olyannyira, rá kellett szólni, szálljon már ki belőle...

Anélkül természetesen nem jöttünk el Csíksomlyóról, hogy a templomot meg ne nézzük - néhány elhivatottabb ember - köztük a bátyám is szüleimmel - elmentek megnézni a Kegytemplomot, míg mi a buszon várakoztunk.

Aztán elindultunk az ezeréves határhoz...

Miután Vilmos a tegnapi séták után (anya még este lesétált tejért is) anya lábát rendbe tette, hajnalban a piacozást szerető vagy kíváncsi tagjainkkal együtt már korán útra tudtak kelni és lesétáltak a gyergyói piacra.

A jó szervezésnek köszönhetően arra értünk a piachoz, mire ők is végeztek. Finom sajtokkal, mézekkel, gyümölcsökkel tértek vissza - mi pedig finom, frissen sütött reggelit vittünk nekik és útnak indultunk végre napsütésben Csíksomlyóra :)

Délutánra elállt az eső - nekünk adott volt a focipálya, a bevállalósak elindultak a közelben található hegyek közül egyet megmászni. Dominik is anyával tartott - páratlan élményben volt része :)

Az elindult csapat egy része számára elég volt a mező, néhányan azonban a csúcs meghódítása nélkül nem akartak visszatérni.

Sikerült pont azt a "puklit" kiválasztaniuk, amelyen pár éve egy tűz pusztított; elmondásuk alapján sok csonkról nem volt egyértelműen eldönthető, fa vagy szikla - biztos nagyon érdekes volt :)

Mi lentről egy nem túl meredek hegyet láttunk, anyáék elmondták, azért a teteje már elég húzós volt. Azért mindenki feljutott és készítettek mindenkiről fotót a felhők magasságában :)

Ahogy már fentebb említettem, Dominiknak páratlan élményben volt része: a csúszós földön seggen csúszva jött le a mezőn :)

Származási hely: pukli_mászás

Miután felértünk, a csapat egyértelműen úgy döntött, a Gyilkos tavat látnunk kell. Izgalmas volt, hogy vajon mit nem láttak még az itt élők.

Fantasztikus látványban volt részünk: egy hatalmas víz, amiből facsonkok állnak ki.

Az esőre tekintettel szerencsére gumicsizmában voltunk - így tudtunk fényképezkedni a tó mellett; ahogy közeledtünk hozzá, már láttuk, hogy a csónakok és a móló egyaránt víz alatt vannak.

A csapatunkból nemcsak Dominik szeret olvasni, azonnal volt vállalkozó, aki elolvasta a tó születésének történetét és a legendáját.

A tervezgetéskor volt szó róla, felülről is megnézzük a tavat - aztán, hogy mégsem, mert nem túl biztonságos gyerekekkel; az időjárás megoldotta, ugyanis a hegyek tetejét nagyjából nem is láttuk, olyan pára volt.

Sajnos a könyvekben nézegetett túrák egyikét sem tettük meg, az esőben elég volt az a séta, amit a tó parkoló felőli részén tettünk meg. Ez volt az a hely, ahol emléket is választottunk - mindhárman egy-egy bicskába szerelmesedtünk bele.

Családunk nagy szerelme finomságok terén a kürtőskalács - Erdélyben szinte minden megállóhelyen ettünk. Zsóka a Gyilkos tónál megmutatta a legfinomabb kürtőskalács sütő helyet. A kalács tényleg nagyon finom volt, hatalmas volt a mérete, hogy a kiszolgálásról ne is beszéljünk :)

Pénteken mire ébredtünk, már sok-sok esemény történt.

Anya - hozzászokva már a koránkeléshez - a hátsó házban bundáskenyér gyártásban volt (rengeteg tojást és kenyeret vittünk magunkkal itthonról) míg ott hátul ápolták Geri barátunkat. Előző nap még együtt focizni, aztán reggelre már felkelni sem bírt, olyan gyenge volt, hajnalban többször hányt.

Az eső a változatosság kedvéért esett a felnőttek azonban azt mondták az este, ha eső lesz, akkor is megyünk, maximum esőben sétálunk. Nem tudom, ki mennyire gondolta komolyan - csapatunk egy része az ápolás illetve pihenés mellett döntött; szüleim úgy gondolták, ha már ilyen messze eljöttünk, lássunk is valamit.

Anya ötlete, hogy a hosszadalmas reggelit fogyasszuk a buszon, már pár napja is tetszést aratott, ma végre a kivitelezésre is sor került. Sajnos pont anyának kellett megállapítania, nem sikerült tökéletesen a terv végrehajtása : annyira elfoglalt minket a nézelődés és a bandázás, hogy az evésre jutott a legkevesebb időnk.

Szüleim továbbra sem bírtak betelni a látvánnyal, a szerpentinek-hegyek-erdők világával. Valami eszméletlen élmány volt, ahogy az ablakon kinézve a fák csúcsát láttuk, az ablakhoz közelebb hajolva pedig szédítő mélységben vagy magasságban láttuk az út folytatását :)

Megérkezve a tó parkolójába ugyanazt hallottuk Zsókától, mint a buszunkhoz siető - a parkolóban sarat takarító - munkástól: "Ilyennek még nem láttam a tavat"

Ahogy a Székelykő meghódításakor, Erdélyi tartózkodásunk 4. napján sem alkalmazkodott az elképzeléseinkhez az időjárás, reggel esőre ébredtünk.

Bár előző este részletesen megbeszélték a Gyilkos tó-Békás szoros kirándulás minden részletét, a felnőttek kupaktanácsa reggeli közben úgy döntött, adunk magunknak egy pihenős napot. Előkerültek a ceruzák, játékok, Zsóka lement a városba vásárolni és hozott papírt - mi gyerekek nagyon jól elfoglaltuk magunkat. Miközben alkottunk, a felnőttek mellettünk beszélgettek.

Anya kora délutánra besokallt az üldögélésből, ráadásul az előző napokon levetett zoknijaim mindegyike a kukában végezte, szétfoszlottak anya kezében; ezzel anyának kiváló oka lett bemenni a városba.

Csillapodott az eső, anya gyűjtött maga köré túrázni vágyó embereket és lesétáltak a városba. Dominik anyával ment, mi Benedekkel inkább az esővédős foci mellett voksoltunk; mindenki jól járt. A friss, páradús levegő és az eső utáni táj gyönyörű látványa mindenkinek megadatott; a városba menők egy cukrászdai élménnyel lettek gazdagabbak, mi kifocizhattuk magunkat :)

Bár anyának sem a vásárlás, inkább a kimozdulás volt fontos, azért a helyi "Tescoban" sikerült nekem zoknit is vennie és ki is sétálhatta magát e nemes cél érdekében :)

Gyergyószentmiklóson egy csodálatos helyen ébredtünk. A házból kilépve fákkal borított hegyet láttunk, mellettünk gyönyörű tarka virágokkal borított rét terült el.

Csapatunk két házban oszlott szét, létszámunk miatt így sikerült a csapatot egymáshoz közel elszállásolni. A másik ház felé tartva szintén gyönyörű zöldben pompázó erdő tárult a szemünk elé.

Az első reggelünk a vizes holmik rendezésével, zsákolásával telt (persze azért reggeliztünk). Zsóka helyben lakó testvére - amellett, hogy elvállalta, főz részünkre helyi finomságokat - elvitte a Székelykő meghódítása közben szétázott ruhákat kimosni, szárogatni. Mivel cipőink is eláztak, ezért aznapra nyitott cipővel látogatható, zárt helyi progit terveztek nekünk a felnőttek.