Drága Benedek!
2012. május 6. május első vasárnapja, anyák napja :), gyönyörű ajándékot kaptunk: Téged.
Előző este még voltunk néptáncolni édesapáddal; lefekvéskor úgy búcsúztam el bátyáidtól, ha éjjel jönnél, reggel ne lepődjenek meg, ha nem találják apát sem a helyén; vki biztos lesz velük, menjenek le bátran a földszintre.
Hajnalban gyenge menstruációs görcsökre ébredtem; kb. 4 óra lehetett – gondoltam, jóslófájások; összepakolok a fiúknak ruhákat, ha netán jönni kell és eszek valamit. Közben a fenti mosdóban ránéztem Dominik órájára: ¼ 5 volt; megállapítottam, a szuperhold fél 4-es időpontját elaludtam. Aztán a folyamatos WC-re járás közepette ébresztettem édesapádat fél 5 körül telefonon, hogy 4 perces fájásaim vannak.
Hívta Gyöngyit, hogy lassan jó lenne, ha indulna; egyelőre még pizsiben vagyunk, de elindulnánk Szombathelyre.
Hívta Rékát is, hogy mikor indulnak Erdélybe; hívjuk-e inkább a helyettesét – számomra nagyon hosszúnak tűnt, amíg tárgyaltak; végül is Melindát is ébresztettük, mert Réka már útra készülődött. Én közben öltöztem, aztán vissza a WC-re; újabb ingerrel és görccsel. Édesapád közben kijárt az autóval – Gyöngyi pedig azután érdeklődött, biztos el akarunk-e indulni autóval; tanácsolta, hívjunk inkább mentőt. Amikor kiderült, nem tudok felkelni és összefolynak a fájások, édesapád azonnal tárcsázta a 104-et ; bediktálta az adatokat és hogy harmadik szülés.
Én üvöltöttem utána; Gyöngyi kint tipródott, mikor jön már a mentő. Egyszer csak egy pukkanás hallatszott és mintha valamit kilőttem volna; két sikoltás között kikiáltottam édesapádnak, jöjjön már be, jössz te is. Közölte, tartsalak vissza...
Fantasztikus érzés volt, ahogy haladtál kifelé, határozottan :) Az első tolófájásnál éreztem, ahogy édesapád visszatart kicsit; majd – ahogy egy görcsre összerántottam magam - rámszólt, ne üljek le. Valami embertelen pozitúrában tartva magam éreztem a következő tolófájást és azt, ahogy kicsusszansz :) Aztán már csak arra emlékszem, édesapád törölközőbe bugyolált, én pedig éreztem – kérdése után nem sokkal –, hogy jön a méhlepény is. Igyekeztem, hogy a WC-n kívülre pottyanjon; sajnos nem sikerült megoldanom. Aztán újabb telefon a 104-re: megszültünk; mi legyen a köldökzsinórral? Közben édesapád kiment Gyöngyiért, hogy jöjjön be, megszültünk; megérkezett a mentő is. A köldökzsinórt így steril eszközökkel már ők vágták el; nagyon emberséges bánásmódot tapasztaltam részükről és példára érdemes odafigyelést.
Kérésünk ellenére nem vittek el Szombathelyig; de ez már egy másik történet... ahogy születésed édesapád szemszögéből is :)
Köszönöm neked ezt a felejthetetlen születésélményt; megmutattad nekünk, édesapáddal együtt többre vagyunk képesek, mint hisszük magunkról :)
Körmend, 2012. május 6. anyák napja
