Egyszer muszáj hazamenni :(
Kedden reggel, mire ébredtünk, anya már nagyjából össze is pakolt, hisz indultunk haza.
Mivel csak mi voltunk a szálláson és utánunk nem jött senki, ráértünk. Billiárdoztunk,búcsúzkodtunk a házvezető nénitől és családjától, aztán nagy nehezen útnak indultunk.
Végigjártuk a kedvenc helyeinket: először a tegnap végre megtalált fagyizóba mentünk, majd a kellemes idő lecsalogatott még a Blonatonra is minket egy rövid strandolásra :)
Ebédeltünk egyet a bio piacon, majd tényleg indultunk haza – Sümeg felé.
Ahogy az Anna, Peti, Gergő könyvben olvastuk, tényleg egy meredek hegyoldalon kellett felkapaszkodni és tényleg sok-sok érdekes dolgot láttunk; Dominik íjászkodott és vidáman futkároztunk a várfalakon :)
Egy dolog volt csak, ami más volt: kürtős kalácsot nem sikerült vennünk :( és majdnem emlék nélkül tértünk haza; szerencsére anya szóval tartotta az emlékboltos nénit – nála volt a kiállítás a régi szép ruhákból, anya azért ment be hozzá –, míg mi odaértünk. Dominik egy fa kardot, én egy ágyút választottam.
Hazaindulás előtt elmentünk vacsorát venni és a parkolóban megvacsiztunk. Gyönyörű kilátás nyílt a kivilágított várra:) Bőven sötétben indultunk haza, útközben el is aludtam és miután Benedek abbahagyta az éktelen bömbölést, még pihentető is volt az alvás...
Első napunkról itt olvashatsz :)