Szia!
Ígértem neked,beszámolók neked az elég sűrűre sikeredett nyarunkról. Azóta több dolog is közbejött, de most végre tudok neked mesélni.
Időrendben visszafelé haladnék - így mire a végére érünk, a hidegben ismét élvezheted a meleg napok emlékét - és most azt mesélném el, milyen volt kétévesen először kórházban lenni (tényleg először, hiszen itthon születtem:) ).
Anya 4 napig Budapesten volt (majd írok erről is), kedden jött haza. A telefonja ébresztett a délutáni alvásból és egy kellemetlen érzés: nem tudok lábra állni.
Sajnos ez a helyzet nem javult és még a vonatra sem tudtam kimenni anya elé :(
Rövid várakozás után anyáék felhívták a doktor bácsimat, aki az ügyeletre irányított minket (este volt már). A közelben lévő felnőtt ügyeletről azonnal a megyei gyermekügyeletre küldtek minket, amint meghallották, hogy pár hete kaptam MMR oltást. Ott pedig ennek a hírnek a hallatára azonnal ott is marasztaltak.
Anyáék tisztázták, hogy én még soha nem kaptam gyógyszert és nem szeretnék most elkezdeni - nem ment át igazán az infó, rövidesen Cataflam cseppekkel kínáltak, amit anya visszautasított.
Rövid megbeszélés után - mivel a doktor néni azt mondta, ha bénulásról van szó, az terjedhet felfelé és akár légzésmegállást is okozhat - anya és apa úgy döntöttek, egy éjszakára maradunk; így felmentünk - minden holmi nélkül - a csecsemőosztályra.
A csecsemőosztályon a fogadásom már kissé élesebb hangnemben zajlott, mint az eddigi orvosi vizsgálat...
Még kicsit gyenge vagyok, holnap folytatom, visszavárlak :)