Sziasztok!
Most már folyamatosan sikerül anyáékat meglepnem, amin már nem is csodálkoznak:)
Írtam már, a házassági évfordulójuk programja egy bababuli volt. Hát, ez nem a legromantikusabb, bár jól érezték magukat velünk.
Apa meglepetésül készítetett egy szupi vasárnapi ebédet (Dominik azóta is azt enné :) ), aztán kitalálták, kiruccannak nélkülünk egy vacsora erejéig.
Mi volt a meglepetés: ahogy szokás nálunk, anya elmondta nekünk, kicsit elmennek, de visszajönnek, addig keresztanyáéknál leszünk. És kicsit izgult, én hogy állok a dologhoz.
Hogy álltam? Amint megláttam keresztanyát, repültem hozzá. Anya teljesen elképedt, az előző félévi tapasztalatai alapján abszolút nem erre számított. :) :) :)
Időközben önállósodunk is. Én már tudok egyedül enni (ezzel kapcsolatban is van egy aranyos történetem, megírom majd) és az is természetes, hogy önállóan közlekedek.
De Dominik változásai szembetűnöbbek: kezd leválni anyáról (és közben szenved tőle). Tágítja a baráti körét és rájött, senki nem alszik az anyukájával már és általában külön szobájuk van. Még jó, apa meghúzta a melót a tetőtérben, így lett gyorsan különszobája, az éjjel aludt ott először egyedül. :)
Holnaptól pedig oviba megy, ő határozta el! Pedig nagy volt a tiltakozás (anya és az ő részéről is) a helyi ovi ellen, de anya azon az állásponton volt, ha jó neki ott, menjen. Aztán ha jövőre indul Waldorf Őriben, a kérdés újratárgyalásra kerül!
Anya azt mondta, az egyetlen állandó dolog az életben a változás. Okos anyukám van?
:) :) :)