A nyugodt éjszaka álma hamar szertefoszlott. Éppen összebújva elaludtam volna anyával, amikor a nővérke hozta a házirendet. Egyúttal kiutasította anyát az ágyamból :(
Arra vonatkozóan nem tudott magyarázatot adni, hogy nekem 24 hónaposan miért kell kiságyban aludnom, ha a 15 hónaposnak nem és ő miért alhat az anyukájával, ha én nem - van tipped? nekem van róla sejtésem... -, de egyértelműsítette, anya nem fekhet mellettem. Mivel anya nem akarta kockáztatni, hogy esetleg kiküldik az osztályról és én el tudtam aludni a kezét is fogva, inkább a széken ült az ágyam mellett az éjszaka.
Mint kiderült felesleges volt az aggodalma, nyugodtan visszafekhetett volna, senki ránk sem nézett a "megfigyelésem éjszakáján" reggelig. De így anya legalább látta, hogy az éjszaka második felében már szépen mozgatom az előző délután bénult lábam :) és még olvasni is volt ideje.
Az alvásom elég felületesre sikeredett, mivel mindig sírt valaki, a szomszéd szobában sokat égett lámpa - ekkor tudott anya olvasni -, ami nagyon átvilágított hozzánk és ráadásul még sötét volt, amikor már hozták a lázmérőt. Anya mérte meg a hőmérsékletem :)
Aztán eljött a reggel is... érdekes napot hozott...