Sziasztok!
Ahogy azt kitalálhattátok, 2009. augusztus 20-án érkeztem meg az otthonomba.
Igaz, lehetett volna 21 is, de én siettem. Hogy miért? Nem tudom, de valami miatt iszonyú sűrgős volt.
Anya pedig csak találgat: szerinte mivel a doktor bácsik azt mondták, 8-án illetve 11-én érkezem és nem így lett, ő elkezdett mindenféle homeopátiás bogyókat szedni. És hogy én mit vettem észre a bogyók hatásából? Kicsit puhább lett a burok melletti rész lefele. De ez még nem győzött meg, hogy ki kellene jönnöm.
Egyszer valami szörnyű lötyit is ivott, amitől felélénkültem és jó kedvem is lett, de azért még nem akartam megindulni kifelé, hisz jó volt ott bent. Ő meg jól kiméregtelenített :). De ezekre biztos emlékszel, írtam már róluk.
20-én vonatozás után indultam el végül is, de megvártam, míg apa is hazaért. Éreztem, hogy lenyugodott minden, anya apának a búcsúról beszélt, amiről ő lemaradt, pedig nagyon szeretett volna velük lenni és közben jöttek a finom falatok. Úgy éreztem, most lenne itt az ideje, hogy megszülessek.
Jeleztem is anyának, de csak rendületlenül jöttek a falatok és néha másképp vette a levegőt. Mint elmondta, úgy gondolta, még csak jelez a szervezete (a dúlával beszélgettek erről, jóslófájásoknak nevezték), nyugodtan evett tovább.
Aztán egyszer csak apa hangját hallottam, megkérdezte anyát, mi van. Ekkor már anya nagyon sűrűn vette a levegőt és apa elmondása szerint az arca is érdekesen alakult. Elkezdtek felgyorsulni a dolgok, fürdés és telefonálgatás kezdődött. Apa hívta a dúláinkat, majd a doktor urat is, akit mostanában elég sokat zaklatott.
Először úgy tűnt, nem jön senki, de aztán anya is beszélt a dúlánkkal és ez lendített a dolgon. Közben anya megpróbálta Dominikot lefektetni, de nem járt eredménnyel (állítólag délután későn aludt és anya sem bírt egy helyben feküdni) és utána már csak anya kiabálását hallottam, amit jól felerősített a magzatvíz.
A közelebb lakó dúlánk hamar megérkezett, hozta azt a „rohadt borogatást” /ahogy anya nevezte/ és Dominiknak vonatokat. Én sokat nem éreztem a borogatásból, de anya kevésbé kiabált, így biztos jó volt. Én csak azt éreztem, hogy nagyon gyorsan nyílik előttem a kapu, amin ki tudok bújni a családomhoz.
Közben megérkezett a doktor bácsi is, aki ezt meg is mondta anyáéknak, éreztem, hogy anya kicsit megkönnyebbül a hírtől. Nagyon lendületesen igyekeztem kifelé. Közben megérkezett a másik dúlánk is, így már négyen segítettek nekünk apával együtt. Amikor a doktor úr úgy ítélte meg, hogy már ki kellene érkeznem, éreztem, hogy a sok víz, ami addig körülvett, kezd eltűnni mellőlem, de közben engem is sodor magával. Anya próbált segíteni, de nem bízott magában. Nagyon erőlködött, hogy kijöjjek, mégis egyszer megállított. Végül aztán csak kiértem, fény volt, sokan voltak, de ott volt anya és rögtön hozzábújhattam.
