hogy azt a 2. napunknál olvashattad, sprintelve hagytuk el a Elefántost a vacsora után. Az autóban eszébe jutott anyának, otthagytuk Zétény pótnadrágját. Mivel a távozás napjáig nem jártunk a városközpontban, hazafelé néztünk be az Elefántosba: meg volt Zétény nadrágra!!!
Ha már a központban jártunk, terveztünk sétálni egyet, hisz időben elhagytuk a szállást és csak egy rövid túrát terveztünk, mielőtt elindulunk a barátainkhoz a Balatonra...
Pont jött a Dottó, így városnézés lett a sétából; jó volt körbejárni Pécset :)
Aztán elindultunk felfedezni Magyarország első Lombkorona tanösvényét; ahogy az lenni szokott, érdekesen alakultak a dolgok:
Pécsről kifelé haladva a nyitott ablakon kirepült Zétény ülés hátán szárogatott rövidgatyója, nem fordultunk vissza érte - reméljük megtalálják és valami gyerkőc egészséggel használja majd.
Aztán hamar odaértünk a 13 km-re lévő helyre a GPS szerint; a semmi közepén voltunk a Mecsek erdeiben valahol. Egy másik autós is állt ott tanácstalanul, összehangoltuk a Gps adatokat és a tudásunkat, majd együtt elindultunk. Találtunk egy parkolót, ahonnét közösen indultunk tovább, de ők még letértek az útról, hadd fusson a kutyusuk.
Mi követtük a turistajelzést, láttunk egy erdei szálláshelyet, de nem akartunk zavarni...nagyon sokat gyalogoltunk, emelkedőn, sárban, időközben a nap is kisütött. Benedek panaszkodott ugyan, de mi csak mentünk apa és a nyakában ülő Zétény után. Vizslattuk a fákat jobbbra-balra, de sehol nem láttunk épített folyosót a lombok között. Az erdőben legalább árnyék volt, de a sokadik és elég húzós emelkedő után anya mondta apának, nézze már meg a GPS-t. Kiderült, pár száz méterre vagyunk a következő falutól...
Visszafordultunk; útközben találkoztunk egy a szomszéd településre túrázó párral. Megörvendeztettük őket, mindjárt ott lesznek, ők pedig elárulták, a pihenőhelynél van a tanösvény.
Visszaúton kiélveztük a természet bőkezűségét: szedtünk szilvát, szedret és pillangókat csodáltunk.
A pihenőhelyhez érve végigjártuk a tanösvényt,
kipróbáltuk az odúkat
és amíg játszottunk,apa kisétált az autóig. Megettük a dinnyét, lett egy kis madárvendégünk és egy jót pihentünk a Mecsek erdejében...
Későn indultunk és értünk a barátainkhoz, anya meglepetésére még enni sem akartunk megállni sehol. Elalváskor senkit nem kellett ringatni.
