Kedves barátom!
Szeretném ha tudnád, nem akarok elmenni egy negatív hangvételű beszámolókat tartalmazó blog irányába.
Elnézésedet szeretném kérni, amiért az előző bejegyzésem eléggé komorra sikerült. Sajnos most ez ilyenre sikeredett.
Mivel mi nem nézünk TV-t, nem is tudtunk volna erről a hírről sem, ha nincs az oviban az a beszélgetés.
Anyáék meg vannak győződve róla, hogy jobb ez így nekünk. Azt mondják, azzal, hogy mások problémáival foglalkozunk, a mi életünk nem lesz jobb. Ha a reklámokat nézzük, csak tömegfogyasztóvá tesznek minket, a hírekről meg jobb nem is beszélni! Csak az érdekes, ami tragédia. Az meg csak az energia és a figyelem elvitelére jó. :(
Anyát és apát még nem is láttam TV-t nézni, Dominik pedig DVD-ről néz meséket. Jobb ez így, múltkor egy kis barátnője bekapcsolta a szobájában lévő TV-t (nem tudta elindítani a DVD lejátszót) és valami olyan iszonyatra kapcsolt, hogy a bátyám még itthon is sírva mesélte, mit látott.
Azért volt már rá példa, hogy sikerült bepillantanom egy-egy korosztályomnak szánt mesébe (keresztanyáéknál a fiúk szoktak ilyet keresni, ha ott vagyunk). Nem tudom, elég erőltetettnek tűnt a dolog, nem is kötött le talán 2 percig sem (ezt anya mondta, hogy milyen sajtkukac vagyok, két percet sem bírok a fenekemen ülni). A saját életem, a világ felfedezése sokkal érdekesebbnek tűnt.
Lehet, anyáéknak igaza van?
...