Fiatalabb öcsém, Zétény az időzítés nagymestere: türelmesen megvárt minden eseményt decemberben (bölcsis Mikulás, vizsgák, BBÁ évzáró műsor) és a december 9-re időzített születést jelentősen eltolva december 22-én a fénnyel együtt született meg, természetesen és háborítatlanul.
Egy kedves baráti család várt minket szeretettel a születés idejére; elég sok "készenlétben alvást" bevállalva ezzel, míg végre 22-én hajnalban megcsörrent a telefonjuk és Pierre indulhatott értünk. Benedekkel mindketten nagyon mélyen aludtunk, karban vitt ki apa és Pierre minket az autóhoz; Dominik még be tudott nézni anyához a nappaliba, aki a hintaszékben ülve türelmesen várta az indulást és még egy mosoly is jutott a bátyámnak tőle :)
Szüleim elmesélése alapján mire apa visszaért az utolsó csizma, kabát, plüss...kihordása után az autótól, már felgyorsultak odabent az események. Öcsém úgy gondolta, nagyon itt az ideje a születésnek; apa anyát már tolófájások és rengeteg magzatvíz közepette találta. Innentől apa már csak anyával foglalkozott.
Anya elmondása szerint végtelen hosszú ideig csak jöttek a fájások és ő nyomott; apa pedig anya hasát simogatva érezte, amikor Zétény kicsi lábacskáival határozottan elrúgta magát. Ezután a fájások erőssége mintha csökkent volna...
Anya nagyon elfáradt; az ülés, térdelés és mindenféle pozitúra után pihenni szeretett volna. Ösztönösen a várandósság alatt dúlájától tanult derék kímélő fekvő pozitúrát vette fel, apa természetesen tartotta. Úgy gondolták, ez az a pont, ami után itt az ideje a kórházba indulásnak.
Apa elindult a telefonjáért, anya indult összeszedni magát; azaz indult volna, mert felállva érezte, ahogy Zétény a felállás lendületével egyidejűleg lecsusszan. Egy gyors hüvelyszorításnyi idő alatt - ezzel védve a gátat és fékezve a száguldó babát - apa visszaért és a kezében landolt Zétény, a testén valami furcsa módon tekeredett köldökzsinórral.
Anya visszafeküdt az ágyra, Zétény a mellkasán pihent. Nagyon elfáradt, csak halvány kísérleteket tett a cicizésre. Ezúttal apára várt a feladat: szét kell választani a gyereket anyától. "Szakszerűen" cérnával elkötötte a már nem lüktető köldökzsinórt, majd elvágta.
A méhlepény még 3/4 órát váratott m
agára.
Ezután tudott anya Zéténnyel - majd a takarítás után apa is - lepihenni.
Második öcsém Benedek születési stílusát idézve, kissé hosszabbra nyújtva otthonunkban született meg - anyáék tudták, ezután jön a neheze; gyerekorvos, nőgyógyászat, anyakönyvezés; de ez már egy másik sztori...
