Sziasztok!
Cumis gyerek vagyok. Kiharcoltam magamnak egy 280 km-es út végigüvöltésével pár hónaposan. Mivel várt anyáékra újra ez az út és én képtelen voltam megtalálni az ujjam, hogy megnyugodjak, az első vásárlásnál kaptam cumit. Azóta sokadik garnitúrát nyűvöm, közel egy év alatt.
Bátyám ujjszopis. Ő hamar megtalálta az ujját, irtó aranyos volt vele; anya ma is elérzékenyülve nézegeti kiskori képeit. Ugyanakkor nekem nem engedi meg, hogy bevegyem az ujjam és szerinte jó oka van erre.
A bátyám ugyanis irtó aranyos VOLT vele. 4 évesen viszont már cseppet sem találta aranyosnak és megoldást kezdett keresni az "elválasztásra". Szerencsére a "miért nem adtál neki cumit, azt könnyebb elvenni" okos hozzászólásnál jutott többre is.
Fontos volt megoldást találni, bátyám ugyanis olyan erővel szívta az ujját, hogy a körme elkezdett a tövénél elfogyni, a félhold már nem volt meg; anyáék komolyan aggódtak, leesik a körme.
Úgy tűnik, a megoldást a körömvédő lakk (keserű ízű gyógynövényes lakka) hozza el: Dominik napközben már 5. napja nem szopja az ujját és az elalvás is megy nélküle! :)
És az én cumizásommal mi lesz? Anya megkezdte már a módszeres leszoktatást: napközben nincs cumi, csak alváshoz. (Néhány élesebb helyzetben azért megkapom.)
Én nagyon élvezem a dolgot, mármint azt a részét, hogy teljes lendületből dobhatom el a cumit alvás után. :) :)