A nyaralás reggelén mire ébredtünk, sürgő-forgó felnőtteket láttunk: volt, aki pakolt, mások a reggeli körül serénykedtek.
Aki a gombát választotta reggelire, felséges reggelije volt az előző napon "Kovács Péterbe" tett túránk során szedett csemegéből :)
Tervben volt, hogy 6 órakor indulunk haza és felfoghatatlanul hosszú, 14-16 órás hazaútról beszéltek - el nem tudtuk képzelni, hogy lehet azt elviselni. Végül az elindulást 8 órára tűzte ki a csapat és ezt nagyon ügyesen tartani is tudtuk :)
Mi gyerekek nagyon jól éreztük magunkat a buszozások során: anyáék hoztak egy CD-t, amin volt egy túrós rudis szám, azt imádtuk, de a többire is jól buliztunk. Igaz, egy idő után néhány felnőtt agyára ment és a bulizásunk is elég hangosra sikeredett. A hazafelé úton nem is annyira a zenehallgatás volt már fontos - jókat beszélgettünk és játszottunk egymással.
Sofőr bácsink ügyesen bánt az idővel, a horror mennyiségű időszakot ügyesen szétszabdalta. Először Korondon álltunk meg, itt kaptunk közel egy órát a vásárlásra. Először nem értettük, mit lehet egy bazársoron egy órát vásárolni; végül mégis kitöltöttük az időt :)
Szép hely volt Korond, a parkolóban muskátli oszlop, az árusbódék fából és apa tudott gyönyörű székely kaput is fotózni.
Hármunk közül Benedek volt, aki a leggyorsabban választott: beleszeretett abba a gondolatba, lesz neki is egy kardja. Mivel kitartóan ezt kérte, az egyik sátornál meg is kapta.
Engem itt nagy csalódás ért: beleszerettem egy csodálatos, működni is képes fa kamionba.
Anya nem adott határozott választ, nem is számolta át az árát. Apa azonban fejben gyorsan összerakta, 20.000,-Ft-nál is drágább lett volna. Ezt az összeget szüleim nem hajlandóak játékra kifizetni, így mást kellett választanom.
Az egy óra nagy része számomra azzal telt, begyógyítsam a lelkem - már a "végső hajrában" lett végülis emlékem: Dominik is ugyanolyan döntésképtelen volt, az első meglátogatott árushoz tértünk ruhanézőbe. Mindketten keresgéltünk, közben anyáék megegyeztek, vesznek hűtőmágnest és ha nem választunk, megyünk tovább anélkül. Mindketten tudtunk gyorsan dönteni :)Anya ránézett a kaminonos polcra és kiszúrt fa fésüket, én is beleszerettem az ötletbe, a növesztett hajamat egy erdélyből hozott fésűvel tartsam rendben :) Dominik alapos válogatás után végül a bicskájára vett egy bőr tokot (a mi bicskánkat apa tokkal együtt vásárolta, Dominik más fajtát választott).
A legjobb vásárt Bence barátunk tette: gyönyörű székely legényként tért vissza a buszra :)
Még egy kis faluban megálltunk pihenni; itt a mi kedvünk szerint vásároltunk: a helyi boltban vettünk édességet és üdítőt :) Anyáék csángó övet kerestek Korondon és itt is, végül anya kapott egy gyönyörű - piros-fehér-zöld - gyöngy nyakéket...
Zsóka vett egy könyvet, abból mikrofonba olvasott fel. Nagyon vicces volt, a felnőttektől is több helyről hallottunk kacagást. Sajnos a hangos könyv része elmaradt, Zsóka felolvasását egy nem tervezett esemény szakította meg.
Nemsokára egy nem tervezett megállóhoz értünk; belefutottunk egy balesetbe. Hosszú sor állt előttünk, így csak azt láttuk, sok mentő van és vannak tűzoltók is. Néhányan a buszról lementek pisilni, amire persze mi gyerekek rákaptunk. A sofőr bácsi mondta, figyeljünk, mert ha indulni kell, akkor gyorsan kell felszállni - a közel 3/4 óra alatt mindenkinek volt ideje folyó ügyeit intézni :). Sofőr bácsink fantasztikus nyugalommal várt; a sorból egy-két autó fordult csak vissza. Amikor elindultunk, az egyik fánál láttunk egy erőteljesen megrongálódott motorterű autót és Adrienn doktornő azt mondta, ő látott a fűben egy gyerekülést is :(
Várakozás közben a sofőr bácsi úgy gondolta, biztos unatkozunk; elkezdtek DVD-t keresni. Végül egy aranyos delfines filmet néztünk Anasztázia pendrive-járól. Amikor vége lett, anya határozottan foglalt állást amellett, nem kell újabb film.
Erdélyi utolsó étkezésünket - az elsőhöz hasonlóan - asztalnál a Királyhágón fogyasztottuk. Itt még mindenki elkölthette román lejeit (mi is kimatekoztuk, hogy tudunk mindenkinek venni valamit a kis maradékból, aztán forintért még vettünk egy mézkülönlegességet :) ), aztán indultunk a határ felé.
Hazafele kicsit izgalmasabb volt a határellenőrzés: a határőr bácsi fel is szállt és végnézett minket, még a busz csomagtartóit is kinyittatta :)
A magyar szakasz már pihenéssel telt; egy sötétbeni benzinkutas-pisilős megállót iktattunk be még. Itt lehetett egy mozogni (aki még nem aludt el), anyáék beszélgettek egy kamionos bácsival. Mire Üllőre értünk, már a csapat nagy rész aludt - gyors kipakolás után nyugovóra tértünk a meseházban :)