Szia!
Sikerült kialudnom magam, így mesélnék tovább...
Kedden, miután a gyermekorvosi ügyeleten a doktor néni a fejem búbjától a lábam ujjaiig átnézett és megbeszélte szüleimmel az állapotommal kapcsolatos kérdéseket, felvételt nyertem a kórház csecsemőosztályára.
A szobában egy pici baba aludt anyukájával összebújva - örömmel állapítottuk meg anyával, nem is lesz olyan rossz helyünk.
Mondták a nővérkék, kellene tőlem vért venni és hiába tiltakozott anya, elvittek egyedül. Nagyon meg voltam ijedve, fáradt is voltam és abszolút nem éreztem magam biztonságban anya nélkül.
A vérvételem kicsit elhúzódott, mivel nem csak vért vettek, de lázat is mértek - holott ez már a doktor néni vizsgálata előtt megtörtént -, ráadásul a seggemben. Fuldokolva tiltakoztam, hiszen otthon mindig a hónaljamban mérték és ez nagyon rossz volt.
Már háromszor mondták, hogy mindjárt szólnak anyának - teljesen hülyének néztek, mintha nem is kisfiú lennék, aki megérti, amit mondanak neki.
Csak akkor hagytam abba a fuldoklást és sírást, mikor a nyitott ajtónál megláttam anyát...
Sírva kért bocsánatot, amiért engedte, hogy nélküle vizsgáljanak meg. Apa pedig a hangját erőteljesen felemelte, amikor kiderült, olyan vizsgálat is történt, amiről szó sem volt, sem tájékoztatást nem kaptak, sem meg nem kérdezték, mérték-e már a hőmérsékletem - ráadásul feltüntették a seggemben mért hőmérsékletet levonás nélkül, így még hőemelkedésem is "lett".
Ezek után érdekes éjszaka elé néztünk. Apa elment gyorsan vacsiért anyának és cumiért nekem. Én kaptam vacsorát, aztán anyával összebújva lefeküdtünk a kiságyamban...
A nyugodt éjszaka sajnos csak álom volt :(
