Szia!
Nem szokatlan dolog nálunk, hogy hármasban járunk uszodába; anya már többször is elvitt minket egyedül.
Most azonban ő fekvő életmódra van ítélve :(
Megszervezte nekünk, keresztszüleim ikerfiaival és apával el tudjunk menni úszni; a sors azonban közbeszólt: a fiúknak kötőhártya gyulladása lett :(
Így tegnap ismét hármasban voltunk usziban - apával. Igaz, először elindulni sem akartam anya nélkül, de végül mégis jól éreztük magunkat apával; lassan megszokom, több mindent csinálunk együtt, anya nélkül. :)
Indulás előtt mondtam apának, én is tudok úgy úszni, mint Dominik - ő már simán átússza a medencét, kétszer feljőve levegőért -; apa mondta, megmutathatom majd.
Meg is mutattam! :) :) :D
Igaz, el kellett telnie egy rövid időnek, hogy megbátorodjak a vízben, de utána a karikámmal - olyanunk van, mint a vízben tornázó néniknek - simán otthagytam apát és úszkáltam össze-vissza a medencében; apa pedig csak nézett :)
Megpróbáltam karika nélkül, de úgy még nem igazán megy; merülési gyakorlatnak jó volt :)
Csúszdáztunk is sokat és nagyon okosan megbeszéltük mindig Dominikkal, mit is csináljunk - hisz apa egyedül nem tud kétfelé menni :) Sajnos a víz alatti állatkákkal nem sikerült még megbarátkoznom - pedig Dominik is mondta, csempéből van csak kirakva a kép róluk - így a gyerekmedencét nem nagyon vettük igénybe.
Hazafele természetesen elaludtam az autóban - az új cipőmben, amit apa vett nekem és a boltban már le sem vettem, inkább felálltam a pénztárra, hogy lehúzzák a kódot; a riasztó benn is maradt, míg vissza nem mentem kiszedetni -; félálomban vacsi, fürdés, mese és alvás :)
Azt nem tudom, anya mennyit pihent, meleg vacsival várt minket, de azt még hallolttam, mondta apának, örül neki, hogy apa megláthatta, milyen szuper srácok vagyunk; nem csak az itthoni csetepatéinkat látja :)
Ne menj messze, folytatom a visszaemlékezést is és indul az idei év, új élményekkel!
