Meghalt a Papa.
Múlt kedden jártunk nála, meg volt a szokásos: "Szia Papa, van csoki?" köszöntésünk, megbeszéltük, megyünk hozzá hétvégén. Szokás szerint megkérdezte, mit főzzön nekünk szombaton; Benedek palacsinta kérésére azt mondta, nem állna annyit a tűzhely mellett, mondtuk, mi megcsináljuk.
Anyával és a mellettük tébláboló kis Vigyorkájával leszedték a pár szem nyári almát, aztán Zéténnyel leültek a lépcsőre.
Pénteken a megbeszéltek szerint mentünk hozzá vonatos-bicajos megoldással. Lehúzva találtuk a rolót, robogó a garázsban. Pótkulccsal bementünk - ahogy máskor is, mikor épp napközbeni pihenését töltötte -, nem találtuk ébren.
Kivittuk a kedden levitt sátrat állítani, anya visszament megnézni a Papát. Hamar kijött, mondta, a Papa nincs jól, menjünk el játszani, mentőt fog hívni, ha elment, visszajöhetünk.
...
Már csak integetni tudtunk utána, amikor elvitte a fehér autó