A finom (uzsonnaidőre csúszott) ebéd után mi gyerekek - szülői ígérvény alapján, hogy útra kapunk kürtős kalácsot - megrohamoztuk a kürtőskalácsos bácsit.
Közben kiderült, van még egy kihagyhatatlan programunk - Ida néni magánmúzeuma, ahova az érkezésünk estéjén elsétáltunk, de érhető okokból már nem volt nyitva.
Most sem érkeztünk korán, de Ida néni lánya kinyitott nekünk és láthattuk a csodálatos gyűjteményt, amit megőrzött az utókornak.
Fantasztikusan szép dolgokat láttunk, de nekünk vonzóbb volt az udvar és indulásig kint játszottunk.
Torockóról elindulva még aktívak voltunk, de egyre inkább pilledt a társaság és hamarosan néhány felnőttet (a sofőrbácsit egyértelműen) kivéve a alvás közben utazott csapatunk; az éjszaka közepén értünk következő szállásunkra. Egy gyors szállásfoglalás után mindenki aludni tért - senkit nem kellett ringatni.
