Sziasztok!
Ha jól emlékszem, ott tartottam, hogy megtörtént a burokrepesztés, anya a korábban adott méhszájlazító mellékhatása miatt még aludni is tudod perceket két fájás közt, míg a szülésznő fel nem fektette vizsgálatra a szülőágyra és azonnal orvosért nem rohant.
Ezt követően felgyorsultak az események, az orvos 15-20 percre saccolta a hátralévő időt. Anya a fájások során olyan erős volt, hogy még az orvost és szülésznőt is eltolta. Viszont a tevékenységének eredménye nem volt, hiába diktálta az orvos, mikor nyomjon. Ezért kapott fájáserősítésre oxiton infúziót, ami azonban elmulasztotta a fájásokat. Anya próbált nagyon figyelni és nyomni, de mivel szinte semmit nem érzett, csak találomra nyomott (meg is lett a következménye-aranyér). Szerencsére elhangzott egy lelkesítő mondat:
Már látjuk a baba fejét!
Ez erőt adott anyának és a következő nyomásra megszületett a bátyám.
Anya hihetetlenül megkönnyebbült, elmondása szerint a legjobb érzés volt, amikor hirtelen minden fájdalom megszünt. Azt nem tudom, Dominik felsírt-e, de arra emlékszik anya, hogy kétszer volt a nyakára tekeredve a köldökzsinór. Szerencséje volt, rögtön feltették anya hasára és mehetett a cici felé, persze közben anya gátsebét rugdosta. Anya többek között ezt is szerette volna elkerülni, szeretett volna gátvédelemmel szülni. De ő is azt a statisztikát erősíti már, hogy az először szülő nőknél általában vágnak, akár indokolatlanul is.
Aztán Dominikot elvitték, mérték, mosdatták és 1/2 órára betették melegedni az inkubátorba. Igaz, november volt, de hogy miért vették el anyától, azt nem értem. Biztos nagyon rossz lehetett neki, ott egyedül, távol az egyetlen embertől, akit ismer. Minden hideg, fényes és idegen volt neki.
Még jó, hogy apa ráhagyta az egészségügyi személyzetre anyát és utána ment. Így legalább az ő hangja adott egy kis biztonságérzetet elsőszülőtt fiának. A nagyon nehéz fél óra után aztán végre visszakapta anyát.
Ekkor még nem tudta, hogy ez nem végleges állapot. Miután nagyon ügyesen szopizott egy jót, a szülésznő ismét elvitte. Az ő érdekében bízom benne, hogy végigaludta az időt, míg anya lent várt rá, mivel anya többszöri kérése után vitték csak le hozzá a szobába, ahol aztán élete első napjait töltötte.
Később majd ezekről a napokról is fogok nektek mesélni.
Legközelebb azzal folytatnám, mi is történt nálam máshogy. Addig vigyázzatok magatokra! Puszi!
Közérdekű közlemény: A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható el az ár- és belvízkárosultakhoz.