...
A verandán történt reggeli után sétáltunk egyet a faluban, Kölcsén. Aztán elindultunk a közeli városba. Először anyáék úgy gondolták, elmegyünk az élményfürdőben Vásárosnaményba, de a meleg és az előző napi kóborlás hatására úgy döntöttek, a fehérgyarmati városi strandi is elég lesz, a víz ott is víz.
Anya kicsit megingott az elhatározásában, mikor nem találtunk éttermet sehol (itt a nyugati végen a városokban étkezde étkezde hátán van). Aztán eljutottunk az egyetlen városi étkezdébe, ahol igazi retro menzai ebédet ettünk. :)
A városi strandon aztán anya megint megkapta, amire vágyott: láblógatás vízparton. Nagyon fáradt, rengeteget melózik és tanul itthon, úgyhogy a legnagyobb ajándék neki az internet hiánya volt. Nekem persze hiányoztatok és hiányom úgy pótoltam, hogy anyát foglalkoztattam. Így a láblógatás elég kevés lett, de jót locsiztunk!
Hazafele persze nem hagyhattunk ki látnivalókat. Elmentünk Túristvándiba, megnézni a vízimalmot. Anya Dominik kedvéért indult oda, de ő elaludt a sok úszás után. Anya viszont teljesen beleszeretett a helybe. Elvileg van még egy esküvő kilátásba, a vőlegény vásárosnaményi, tuti, hogy itt szállunk meg!
Apa kedvéért anya kitalálta, hogy nézzük meg a csónakos temetőt. Dominik akkor kezdett ébredezni, azt mondta, nem jön be. Mi jót sétáltunk, amikor anya hallgatózni kezdett. Aztán apa is meghallotta a kétségbeesett üvöltést és rohant az autóhoz. Nagyon nehezen tudták megnyugtatni a zokogó bátyámat. Felmerült már, hogy ő úgynevezett látó gyerek, azaz lát olyan személyeket is, akik már nincsenek köztünk. Anya ereiben meghűlt a vér a gondolatra, hogy pont egy temető mellett hagyták magára. :(
Másnap újra útra keltünk, de erről majd legközelebb...