Sziasztok!
Ígértem orvosi tapasztalatról anya kapcsán:
Az előzmények: Hévízen, az első zuhanyzós napon anya ahogy magához ölelt, fájt a hasa. Megvizsgálta, kellemetlen volt. Másnap semmi (szerencsére így maradt a nyaralás alatt).
Miután hazajöttünk, a hétvégéje pokoli volt, se hajolni nem tudott és bármi a hasához/köldökéhez ért, iszonyatosan fájt elmondás szerint.
Hétfő: háziorvos. Diagnózis: szerinte köldöksérv. Irány a sebészet. Anya háziorvosa belgyógyász is, férje sebész. De egyelőre vizsgálatra nem hozzá ment, 30 km plusz lett volna, háziorvosa szerint is felesleges lett volna egy diagnosztizálás miatt ennyit utazni, majd a műtét kapcsán ráér megkeresni, ami a doktornő szerint szükséges lenne.
Sebészet: rövid állapotfelmérés, iszonyatos fájdalmakat okozó vizsgálat. Javaslat: műtéti megoldás megfontolandó. Anya persze, mint mindig, kérdezett: miért csak megfontolandó? Előfordulhat, hogy visszafejlődik, eltűnik?
Válasz: nem, de a panaszok átmenetileg mérséklődhetnek.
Anya azt mondta, ha nem fájt volna annyira a hasa, a dokit képen röhögte volna.
Komolyan gondolja, hogy valaki hol kevesebb, hol több fájdalommal akar élni? Fiatalon? Évtizedekig? Vagy annyira rossz az egészségügyi helyzet, hogy jobb megfontolni, hajlandó-e egy ilyen kis dolgot műttetni?
...