Sziasztok!
Anya ugyan nem örül neki, hogy vidám kis életemben foglalkozom a minket körülvevő tragédiákkal, de sajnos én mindenre fogékony vagyok.
Még nagyon picike voltam, amikor hallottam arról a gyalázatról, amit velünk a közvetlen környezetünkbe terveznek.
Hallottál már róla?
Nem lakunk túl messze a rábafüzesi határtól. Régen anyáék Szentgotthárdon éltek, (tudod, csata is volt ott régen!) varázslatos kisvárosnak tartották. Még most is van kötődésünk, apa ott dolgozik, barátaink élnek ott.
Napi szinten értesültünk a hírekről és amiben tudtunk, vettünk részt mi is, hogy megakadályozzuk a hármas határ mellé épülő hulladékégetőt, ami tönkretenne mindent a környékünkön, beszennyezné az őrségi nemzeti parkot is.
Az érintettek változatos formában próbáltak tiltakozni:
Jelentős, kétezer fős demonstrációt tartottak.
Volt diáktüntetés.
Szerveztek útlezárást.
Volt, aki az éhezést választotta és a magyar hagyományokhoz visszanyúlva megépített jurtában tiltakozott.
Készítettek egy életnagyságú ágyút is, volt ágyúzás.
Osztrák résztvevők is tiltakoztak, gyászmenettel.
A Pronas aktivistái sinekhez is láncolták magukat.
És szerencsére nem csak hazánkban volt téma, megépüljön-e az égetőmű!
És hogy mikor éled fel az osztrák nép aktivitása igazán? Ha az ő érdekei sérülnek! Nézd csak meg!
Döntés tudomásom szerint még nincs! Vagy legalábbis nagy csend van a témában.
:(