Szia!
Ha követed a sorsom, tudod, 3 éve születtem augusztus 20-án, így időszerű volt, lassan közösségbe járjak rendszeresen.
A nyári ovis próbálkozás nem volt túl sikeres; nyár végi programjaink is úgy hozták, a héten kezdte Dominik is az ovit. Vele kezdtem én is, ma voltam másodszor. Tegnap anya végig velem volt; a benti szabad játék és a meseolvasás idejét mellette töltöttem, az udvaron már elmentem játszani tőle messzebb is. Ebédeltem is, nélküle és utána jöttünk haza.
Ma reggel megbeszéltük itthon, bemegyek reggelizni és játszani, addig vár a folyosón; aztán amikor kimegyünk az udvarra, ott lesz még. Az oviban viszont megijedtem, hogy anya elmegy és nem akartam bemenni. Az óvónénim azonban megfogott, felvett és bevitt a csoportba. Nagyon sírtam, anyát akartam. Aztán szép lassan megnyugodtam és játszottam; az udvarra is kimentem a többiekkel. Anya ebéd előtt visszajött, nagyon örültem neki. Miután beszéltünk, kicsit sajnáltam is, mert mondta, Benedek szopiztatása közben a folyosón hallgatta, hogy sírok. Szerencsére mielőtt végeztek, én megnyugodtam és így eszébe sem jutott bejönni a csoportba. Biztos nem lehetett jó neki hallani, ahogy sírok :( Megígértem neki, holnap már ijedtség és sírás nélkül megyek be a csoportba, hisz nagyon jó helyem volt, jól éreztem magam :)
Megyek is gyorsan aludni, hogy reggel kipihentem kezdhessem az új - jó friss, mert nagyon esik - napot; jó éjt neked is :)