A tervek szerint tegnap hazamentünk volna... kár lett volna kihagyni a mai túranapot :) terveztük is és az időjárás is annak kedvezett.
A Nagymezőt vettük célba; innét több felé is lehetett indulni, mi a Kilátóval kezdtünk. Anya Benedeket hordozókendőbe kötötte, aztán elindultunk felfelé. Elég lassan haladtunk, mert útközben felfedeztünk egy nagyon szép bogarat és kiderült, rengeteg társa van. Néztük azt is, mit csinálnak és vigyáztunk arra is, nehogy rájuk lépjünk- ez egy érdekes mutatvány volt a szűk ösvényen... Voltak szép emelkedők, volt, ahol négykézláb másztam fel; hiába, szüleim mindig találnak valami jó kis túrát a nyaraláskor :)
Az időjósok nem tévedtek; a borús idő széllel bélelt volt. A kilátó nagyon szép és magas volt; apa fel is ment a tetejéig; mi anyával csak a harmadik szintig. Félelmetes volt, ahogy a szélben érezhetően ingott az építmény.
Miután lejöttünk, a tövében tízóraiztunk egyet egy padon; mi Dominikkal fát is másztunk, Benedek pedig kicsit kinyújtózhatott a padon.
A Nagymezőre visszaérve a kötélpálya melletti utat vettük célba; anya azt okoskodta ki a térképen, arra jutunk el a Kőbányába és a Vadlánlikhoz is. Bár azt mondta, nem tud térképet olvasni, ügyesen eltalálta és egy kellemes erdei séta után hihetetlen látvány tárult elénk: az egykori kőbánya! Lementünk az aljáig, néztük a felhőket, futkároztunk és gyűjtöttünk anyának emlékeket, kincseket. Először csak Dominik gyűjtött és én sírva fakadtam, mert elindultunk kifelé. Anya nagyon büszke volt rám, mert – igaz, idő kellett, hogy megnyugodjak – megértettem, erre jövünk vissza és akkor majd szedhetek.
A Kőbánya másik oldalán aszfaltozott útra értünk. Rövid séta után láttunk néniket-bácsikat, akik az erdőből jöttek ki; egy néni meg is erősítette, nemsokára le kell fordulnunk az erdőbe és hamarosan megtaláltuk az útjelző táblákat is :) Ismét egy szép emelkedővel találtuk magunkat szembe :) A beígért hármas keresztútnál persze sikerült a két nem megfelelő irányt kiválasztani és végül elindulni a néni által mondott jobbra vezető úton :), amin szépen kitáblázott útvonalon el is jutottunk a keresett barlang tetejére. Ott anyáék tanakodtak egy sort, merre is menjünk le a lyukhoz, mivel még mindig nagyon fújt a szél és anya nagyon parázott az alattunk hosszan elnyúló erdő miatt.
Szerencsésen leértünk; igaz, én egy kicsit potyáztam apa nyakában :) Megpihentünk egy mezőn lerakott kövön és visszafelé – ahogy megígérték nekem – szedhettem kincseket anyának a kőbányába. Egy rövidet a Nagymezőn is pihentünk :)
Időközben kisütött a nap, jó meleg lett. Ismét elindultunk megkeresni a szuper fagyizót, most már tudtuk, be kell mennünk érte Keszthelyre. Érdemes volt; nagyon finom volt a fagyi :) Anya megkérdezte, akarunk-e menni úszni még, én mondtam, akarok menni a Blonatonba :)
Az időjárás miatt még a jegyszedő néni sem volt kint és anyával mi is csak rövidnadrágosan mentünk be a vízbe és nem is maradtunk sokáig.
Élménydús nap volt, este nem kellett minket elringatni és megint csak a miénk volt a vendégház; a tulajék is elutaztak :)
Első napunkról itt olvashatsz :)