A világ gyerekszemmel

Sziasztok!

Ígértem, Írok még az orvosi hálapénzzel kapcsolatosan.

Visszatérek a kérdésre, de egyelőre kíváncsi lennék a véleményetekre.

November 8-án szeretnék visszatérni a kérdésre, kérlek, ha időd engedi, szánd rám ezt a két percet!

                                            Köszönöm!

                                                                       :)

Sziasztok!

Talán haladunk előre a hiszti kérdésében.

Ahogy elnézem a kedves közösségi tagjaim, anyukák vagytok, úgye? Nagyrészt biztosan.

Volt már nálatok hiszti korszak? Megoldottátok?

Még előtte álltok esetleg? Hogy tervezitek megoldani?

Ha nem vagy anyuka és nem is akarsz az lenni, azért érdekelne a véleményed!

Megoszthatod velem ebben a kis kérdőívben!

Köszönöm! Egy hónap múlva visszatérnék a kérdésre, addig talán nálunk is rendeződik a helyzet!

                                        Sziasztok! :)

Kedves olvasóim!

Köszönöm szépen mindazoknak, akik időt szakítottak a babaúszással kapcsolatos gondolataik megosztására.

Íme, az eredmény:

Válaszadóim többsége arra voksolt, hogy jó dolog a babaúszás.

44% szerint csodálatos családi program lehetőség

44% a válasza szerint még gyermektelen, hisz azt válaszolta, biztosan ki fogja próbálni, ha lesz kivel

11% szerint viszont ez is csak egy pénzkihúzás a szülők zsebéből.

Egy biztos: mi jól szórakozunk. Igaz, nekem kicsit sűrűbben lenne rá szükségem, mint ahogy az utóbbi időben eljutottunk (3 hetente, a keresztszüleim tizenéves kamaszikreivel, apa nem akkor sem és ma sem tudott jönni); kell egy kis idő, mire élvezni kezdem.

De láthattad, nyáron egyedül úsztam a dúlánk medencéjében - emlékszel rá? - és Dominik az új uszinkban egyedül csúszdázik egy iszonyat hosszú csúzdán! Ezekért anyáék szerint megéri.

Mi csak örülünk neki!

                                                           :)

Sziasztok!

Mind előző levelemben írtam, már tudok egyedül enni, evőeszközökkel. Ezt olyan tökélyre fejlesztettem, hogy az idei szüreti bálban még a pogácsát is villával ettem!

És hogy hogy sikerült a szüreti bál egy frissen műtöt anyukával?

Jól! Szerencsére szüleim rugalmasak. Anya nem emelhetett, de keresztszüleim gyerekei igen! És az ikerfiúk mellett a két nagylány is itthon volt, sőt, hoztak magukkal még lányokat, így négy csinos lány örült egyszerre annak, hogy foglalkozhattak velem! :)

Meg is tettem mindent, hogy ők is jól érezzék magukat: táncoltam velük és amikor volt a táncparkett szélén egy kis szabad hely, megmutattam nekik az új tudásom és sétáltak közöttük. :)

Sajnos anya nem igazán tudott a buli részén részt venni, Dominik felhívta a táncparkettre, de a gyerekek őt is hamar elhívták, így anya le tudott ülni. :(

Lassú zenére táncolt apával (apa szerint csak togyorogtak egy helyben), de inkább apába kapaszkodva összebújtak. Jó volt nézni őket! :)

És hogy hogy is került két ilyen tökmag egy szüreti bálba? Tagjai vagyunk a helyi civil szervezetnek, így ha a szervezkedésben nem is vettünk most részt, azért a kultúrális műsort elmentünk megnézni. :D

Sziasztok!

Most már folyamatosan sikerül anyáékat meglepnem, amin már nem is csodálkoznak:)

Írtam már, a házassági évfordulójuk programja egy bababuli volt. Hát, ez nem a legromantikusabb, bár jól érezték magukat velünk.

Apa meglepetésül készítetett egy szupi vasárnapi ebédet (Dominik azóta is azt enné :) ), aztán kitalálták, kiruccannak nélkülünk egy vacsora erejéig.

Mi volt a meglepetés: ahogy szokás nálunk, anya elmondta nekünk, kicsit elmennek, de visszajönnek, addig keresztanyáéknál leszünk. És kicsit izgult, én hogy állok a dologhoz.

Hogy álltam? Amint megláttam keresztanyát, repültem hozzá. Anya teljesen elképedt, az előző félévi tapasztalatai alapján abszolút nem erre számított. :) :) :)

Időközben önállósodunk is. Én már tudok egyedül enni (ezzel kapcsolatban is van egy aranyos történetem, megírom majd) és az is természetes, hogy önállóan közlekedek.

De Dominik változásai szembetűnöbbek: kezd leválni anyáról (és közben szenved tőle). Tágítja a baráti körét és rájött, senki nem alszik az anyukájával már és általában külön szobájuk van. Még jó, apa meghúzta a melót a tetőtérben, így lett gyorsan különszobája, az éjjel aludt ott először egyedül. :)

Holnaptól pedig oviba megy, ő határozta el! Pedig nagy volt a tiltakozás (anya és az ő részéről is) a helyi ovi ellen, de anya azon az állásponton volt, ha jó neki ott, menjen. Aztán ha jövőre indul Waldorf Őriben, a kérdés újratárgyalásra kerül!

Anya azt mondta, az egyetlen állandó dolog az életben a változás. Okos anyukám van?

                                                                                    :) :) :)

Sziasztok!

Anya természetesen a sebészeti diagnózis után elment bejelentkezni műtétre.

Az ottani orvosi vizsgálat nem fájt pokolian. Egyszerű oka volt: a doki, amikor kitapintotta a fájó részt, a továbbiakban nem azt nyomogotatta még 10-15X, hanem körbevizsgálta, mekkora is a gond.

Elsőre nem lehetett volna így?

Aztán felmerült egy érdekes kérdés: vajon anya fizessen azért, mert felhívta a sebészt, rendelési idejében időre ment és szeretné, ha ő műtené. Anya szeretne ilyen kérdésekre is kitérni majd a hírlevelében, ha érdekel, gyere és iratkozz fel!

Szerintetek?

Természetesen az erre vonatkozó tapasztalatot is megosztom veletek, véleményem is van, de érdekelne a ti véleményetek is:

Kellene fizetni azért, mert munkahelyén, munkaidőben megvizsgálja anyát, elvégzi a műtétet, de plusz szolgáltatásként odafigyelést, időpont egyeztetést tesz lehetővé?

Sziasztok!

Tegnap, mire felébredtünk, apa már haza is hozta anyát a kórházból. Dominikkal nagyon örültünk neki.

Sajnos egyelőre nem a régi anyukánkat kaptuk vissza, szinte semmit nem lehet vele csinálni: ül, fekszik és kíméli magát (apa szerint nekünk is kellene őt).

De még mindig jobb, mint az szürkére vált ismeretlen néni, aki a kórházba mellettem hányt, mert odaültettek az ölébe! Mintha nem is anya lett volna. :(

Ígérte, mesél majd a kórházról, ha érdekel bennetek, megosztom veletek az élményeit, hogy látta azt a rendszert, amitől igyekszünk a lehető legjobban távol lenni.

Szép napot nektek, remélem, ma már anya is jobban lesz!

                                                               :)

Sziasztok!

Ígértem orvosi tapasztalatról anya kapcsán:

Az előzmények: Hévízen, az első zuhanyzós napon anya ahogy magához ölelt, fájt a hasa. Megvizsgálta, kellemetlen volt. Másnap semmi (szerencsére így maradt a nyaralás alatt).

Miután hazajöttünk, a hétvégéje pokoli volt, se hajolni nem tudott és bármi a hasához/köldökéhez ért, iszonyatosan fájt elmondás szerint.

Hétfő: háziorvos. Diagnózis: szerinte köldöksérv. Irány a sebészet. Anya háziorvosa belgyógyász is, férje sebész. De egyelőre vizsgálatra nem hozzá ment, 30 km plusz lett volna, háziorvosa szerint is felesleges lett volna egy diagnosztizálás miatt ennyit utazni, majd a műtét kapcsán ráér megkeresni, ami a doktornő szerint szükséges lenne.

Sebészet: rövid állapotfelmérés, iszonyatos fájdalmakat okozó vizsgálat. Javaslat: műtéti megoldás megfontolandó. Anya persze, mint mindig, kérdezett: miért csak megfontolandó? Előfordulhat, hogy visszafejlődik, eltűnik?

Válasz: nem, de a panaszok átmenetileg mérséklődhetnek.

Anya azt mondta, ha nem fájt volna annyira a hasa, a dokit képen röhögte volna.

Komolyan gondolja, hogy valaki hol kevesebb, hol több fájdalommal akar élni? Fiatalon? Évtizedekig? Vagy annyira rossz az egészségügyi helyzet, hogy jobb megfontolni, hajlandó-e egy ilyen kis dolgot műttetni?

...

Sziasztok!

Tegnap szüleinknek házassági évfordulója volt. Délután ennek örömére mi bababuliban voltunk. Jól sikerült. Sokat játszottunk, futkároztam. Apa megérkezett és közszemlére tettem legújabb tudományom, sétáltam anyától apához és vissza.

Aztán hogy romantikus legyen minden, szinte az egész estét együtt töltöttük. Kivéve, hogy anya előbb vacsorázott, valami aneszteziológus mondta neki, hogy korán egyen.

Sokat játszottunk és este vetítőztünk is. Igaz, én akkor már bealudtam, el sem engedtem anya cicijét. Olyan jó volt összebújni vele! Még a cumit sem kértem elalváshoz (pedig mostanában mindig azzal aludtam el, önállóan), csak vele akartam lenni.

Mondta is délután apa, biztos azért vagyok olyan nyafka, érzem, valami nem kerek.

Hát igen. Ma műtik anyát. :( Ma apával leszünk.

Zajlik az élet.

A műtéthez vezető úton is szerzett anya érdekes orvosi tapasztalatokat.

Visszajövök vele!

Sziasztok!

Sajnos nem csak felhőtlen dolgok töltik ki a szüleim napját.

Bátyám a dackorszak kicsúcsosodásánál tart (legalábbis egyesek szerint) és iszonyatos tombolásokat tud csapni. Anya már nem tud rá más szót, egyszerűen tombol.

Mindent irányítani akar, mindenkinek megmondja, mit és hogy csináljanak. Ha nem úgy történik valami, ahogy elképzelte, dühöng. Csapkod, sikogat, dobálja a tárgyakat, becsapja az ajtókat, néha rúg is és közben üvöltve bőg. Van, hogy azt sem érteni, mit akar mondani.

A helyzet csak fokozódik, ha éhes-álmos-szomjas.

Az utóbbi napokban volt, hogy még WC-re sem ment el a tombolás miatt és anya kezdhette a reggeli felmosást újra.

Tudtok segíteni nekem? Szeretnék súgni anyának, mit csináljon vele. Már megbeszélték, hogy mitől csillapodna le, de aztán anya hiába ölelte át szorosan, mégsem történt semmi.Anya szerint meg van ijedve az ő műtéte miatt, de attól még előbbre nem jutottunk, hogy van egy feltételezett okunk.

Az otthagyás és figyelemmegvonás pedig mindig nem lehetséges.

Segítsetek kérlek!!! :( :( :(

Sziasztok!

Pár napig abbahagytam a sétálást önállóan. Anyáék szerencsére semmit nem erőltetnek.

Tegnap Dominikkal voltunk homeopátiás doktor bácsinál, anya 1,5 órát volt benn vele, én a végén már nagyon méltatlankodtam (mamámmal és nagybátyámmal sétáltam kint).

Végigettem a délutánt, aztán hazaérve úgy döntöttem, ismét sétálok. Mindegy volt, anyáék növelték vagy csökkentették egymás között a távot, biztosan odaértem hozzájuk. Anya el volt ájulva, milyen biztonsággal közlekedem!

:) :) :)

Sziasztok!

Szereztünk még orvosi tapasztalatot ám Hévízen!

Utolsó este elég későn feküdtünk, jót sétáltunk vacsora után. Dominik elég nyügi volt, nem volt kedve a sétálóutcán sem biciklizni. Aztán nem sokkal lefekvés után üvöltve ébredt.

Anya félálomban kivitte apához a nappali helyiségünkbe, morgott egy sort és visszafeküdt (nagyon nyűgös, ha felébresztik). De nem sokáig, mert Dominik iszonyatosan sírt. Azt hitték, rémálma van. Nyugtatgatták, simogatták, semmi.

Lázmérés: kis fokú láz. Időközben anyáéknak feltűnt, az oldalához érve vísit Dominik. Recepció, ügyelet felhívása. Eredmény: tudják csillapítani a lázát? Igen? Akkor ezért nem érdemes kimennek, csillapítsák a lázát és ha rosszabbodna netán, hívjanak vissza.

Mire apa visszaért, Dominik beájult. Kapott - természetesen otthonról hozott, gyógynövényes - szert, ami nemcsak a lázát, de a fájdalmát is csillapította.

Gyógykezelése ez után: anya a nappaliban aludt vele, szorosan átölelve. Ha felsírt megnyugtatta és folyamatosan ellenőrizte, ahol fájt az oldala, reagál-e rá. Ahogy telt az idő, szép lassan elmúltak a reakciók.

Hogy mi volt a baj? Azóta sem tudjuk. Szerencsére az Aloe Vera egy csodás növény. 99%-os szűrt leve Megdolgoztatta annyira Dominik szervezetét, hogy elmúlt a fájdalom oka és még pihenni is tudott intenzív fájdalomcsillapító hatása miatt.

NO COMMENT

Sziasztok!

Múltkor arról írtam nektek, nyaralni voltunk Hévízen.

Ahogy a múltkori utazásunk is célzott volt (esküvő Tyukod), úgy a mostani is - ez most egy ilyen év volt.

Azért mentünk Hévízre, mert Dominik hetek óta köhög és nem találtak nála semmit. De ez a kisebbik gond, évek óta van felső légúti gondja és talán a nemrégiben elkezdett homeopátia hozott nála némi eredményt.

Nos, itt Hévízen van egy nagyon dícsért doktornő, akihez vitték anyáék Dominikot. Sajnos a diagnózis lehangoló lett - allergiás alapú asztmatikus köhögés, viszont a doktornő hozzáállása meglepte anyát.

Először is, minden érdekelte. Elfogadta, sőt helyesnek is tartotta azt a gyakorlatot, hogy igyekszünk a természethez nyúlni minden gondra. Ismerte azokat a gyógynövényes termékeket, amikről anya készülő weboldala is szól. És nem adott semmiféle eseti szert, tünetkezelésre. A javaslata: homeopátiás alkati szer megtalálása, visszafordítható még az asztma kialakulása.

Másodszor: közel négy év alatt még egy orvos (szakorvos sem) mondta azt Dominiknak, lélegezzen nyitott szájjal. Holott a doktornő elmondása szerint ez az egyetlen módja, hogy ezt a betegséget észrevegyék!

Szerintetek? Ilyen hiányos az orvosi képzés, hogy ezt nem tudják? Vagy ennyire nem érdekli az orvosokat az, hogy tényleg meggyógyítsanak? Elég az, hogy a különböző gyógyszergyárak jól járjanak, míg rajtunk kísérleteznek, ők felírják azt, ami éppen nekik érdekükben áll?

Mi lehet az oka, hogy több éve nem tudta senki diagnosztizálni Dominik betegségét?

Miért, miért, miért???????? Örülnék, ha megérthetném ezt a világot!

Sziasztok!

Tegnap fantasztikus napom! Rendesen ettem, aludtam és hatalmasat játszottam keresztenyáéknál!

Végre én sem csak néztem, mit játszik Dominik a fiúkkal, összeszedtem a bátorságom és beszálltam. Fantasztikusan jól éreztem magam.

Aztán segítettem keresztanyának a vacsinál. És elindultam. Két lépés után leültem.

Vacsi uán hazamentünk és új játékot játszottam: anyától apához, apától anyához sétáltam: 4-5 lépést! Nagyon tetszett! És nekik is, így azt hiszem, újra előveszzük ezt!

                           :) :) :) :)

Sziasztok!

Igyekeztelek nem magatokra hagyni bennetek, míg elmentünk nyaralni.

Érdekes tapasztalat volt. Egyrészt, hogy szüleink mennyire eltérően gondolkodnak dolgokról (anya minden napra szervezett programot, apa azt mondta, ha már wellnes szálló, hova rohangáljunk - mindkettőjüknek igaza lett) másrészt érdekes orvosi tapasztalatokat is szereztünk ismét.

Miért is lett igaza anyának és apának? Az első két nap esett az eső. Így a szálloda kényeztetéseit élveztük. Ajánlom neked is, nagyon jó hely! Anya teljes agyi köddel jött el otthonról, el volt dugulva az orra, első nap megszűntek a panaszai. A mi köhögésünk is enyhült és utolsó napra már én is elkezdtem hozni a formám a vízben!

Azért anyának is igaza lett, meglátogattunk egy ismerős házaspárt a nyaralójukban. Anyának nagyon tetszett, lehet, legközelebb mi is oda megyünk. Most azért a szállodába mentünk, mert azt a netes cégünk fizette részben. 

Amikor jobb idő lett, akkor pedig kimoztultunk a szállodából: Dottoval utaztunk a városban, Keszthelyen megnéztük a modellvasút kiállítást és kirándultunk az Afrika múzeumba. Az utóbbi volt az igazán nyerő, végre szabad levegő, futkározás! Nagyon élveztük!

És hogy milyen orvosi tapasztalatokat gyűjtöttünk? Térjünk rá vissza, érdekelne a véleményetek is!

                                              Puszi nektek!

                                                                              :) :)

Sziasztok!

A zsúfolt hétvége utolsó programja egyesületünk által szervezett családi nap.

A délelőtt evezést kihagytuk, olvashattad, délelőtt engem ünnepeltünk.

Délután a gyümölcsparti után viszont indultunk ki. Nagyon jó ötlet volt!

Sziasztok!

Ha még emlékeztek rá, a tavalyi évben ilyenkor elég sűrű volt a program. Igaz, akkor még anya hasában voltam, és azon izgultak, mikor fogok végre megszületni. Így volt ez 19-én és 20-án is. De természetesen figyelmes gyerek révén úgy időzítettem a születésem, hogy mindenkinek jó legyen! Igaz, kicsit dúlámnak okoztam egy kis fejtörést, legyen-e szülinapi buli náluk, de végül minden meg volt.

Nos, az idén sem volt ez másképp (csak most már kívülről szemléltem az eseményeket)! Program program hátán, de mi (most már én is) így szeretjük élni az életünk.

Sziasztok!

Ismét egy képekkel megtüzdelt élménybeszámolót szeretnék nektek átadni.

Amint tudjátok, augusztus 20-án születtem. Ha még emlékeztek, dúlánk a lánya szülinapi ünnepségét hagyta ott, hogy jöhessen üdvözölni engem. Levelében a részleteket is elolvashatod.

Az idei huszadikára nem volt jelentkezője, aki elhívja a lánya szülinapjáról, így egy rendhagyó kerti partit szervezett: meghívta azokat a babákat (és hogy az odajutás is meg legyen oldva, szüleiket is), akik az elmúlt 3 év alatt nála születtek.

Nekünk természetes volt, hogy elmegyünk. Nagyon szeretjük őket, tetszik a céltudatos, gyerekközpontú életük. Jól sikerült a buli:

Sziasztok!

Remélem örömmel fogadjátok azt is, hogy nem csak tanácsot kérek tőletek, de megosztom veletek örömteli napjaimat is.

Mint tudjátok, augusztus 20-án születtem. És remélem, emlékeztek arra is, előtte nap anya eléggé megdolgoztatott, hátha kibújok végre: kenusfelvonulás volt. Ha nem emlékeznél rá, itt elolvashatod: születésem előestéjén ez történt.

Természetesen ez a hagyományos kenus felvonulás az idén sem maradt el. Egyesületünk is felvonult, szerintem egy nagyon szép, egyszerű és stílusos hajót sikerült csinálniuk:

Természetesen Dominik az idén is megijedt a tűzijátéktól. Nem értem miért, nekem tetszett (állítólag amikor ő ilyen kicsi volt, neki is).

Előtte azonban jól érezte magát, anya megbeszélte neki, hogy beülhessen egy rendőrautóba, aztán ő magának elintézte a tűzoltó autóba ülést is. Kocsmáztunk is egyet és persze kapott egy rendkívül értékes dolgot is. Remélhetőleg ez is olyan sokáig megmarad neki, mint a tavalyi zenélő kütyüje, amit már anya pocakjában is hallgattam (én szedtem szét a napokban :) ).

Természetesen nekem is meg kellett próbálnom :)

Ha megengeditek, még folytatnám a képes élménybeszámolóm. Természetesen vannak még kérdéseim is felétek, kérlek, maradjatok velem!

                                                    :)

Sziasztok!

Végre megszülettem!

Nem is tudtam, mit csináljak. Hirtelen minden olyan ismeretlen volt: eltűnt a megszokott helyem, ahol igaz, hogy nem tudtam kinyújtózni, de minden ismerős, meleg és kellemesen félhomályos volt. Most pedig hűvösebb volt a levegő és a fény is egy kicsit erősebb volt. Panaszkodtam egy rövid halkat, anyáék örültek is, nem leszek hangos gyerek.

Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam és tudtam, nagyon örülnek nekem. Ahogy a doktor bácsi megfogott, biztonságban éreztem magam. De az igazi mégiscsak az volt, mikor a megszokott szívdobogást hallhattam, igaz, már kicsit távolabbról.

Hamar odaadtak anyának, hozzábújtam és betakartak minket.

Megismerkedtem a bátyámmal is, aki csak akkor jött oda már, mikor megérkeztem.  De nagyon hősíesen kitartott, míg végre megszülettem! Jó volt látni, ki az a valaki, aki annyi energiáját igényli anyának. Szimpatikus kis fickó volt!

Nagyon jó volt, hogy egy percre sem hagytak egyedül. Anyával voltam, aztán apa ölelő karjai közt. A dúlánk gyorsan felöltöztetett és utána már szopiztam is (kibújás után rögtön nem sikerült, bár lehetett volna).

Közben apa beszélgetett a doktor bácsival és a dúlákkal. Anya csak ritkán szólt bele a dolgokba (ekkor még nem értékeltem olyan nagyon ezt, ma már tudom, ritka, hogy anya ne akarjon belefolyni valamibe), velem foglalkozott, hintaszékben szopiztunk és hihetetlenül jó érzés volt velük lenni.

Miután a doktor bácsi megnézte anyát, minden rendben van-e, hazament pihenni. Aztán  a dúlánk is szedelőzködött, legvégül a segítő dúlánk távozott. Közben mi Dominikkal már elaludtunk.

Azt hiszem, nagyon jó körülmények között és nagyon jó helyre érkeztem.

Mielőtt megszületettem, nem értettem, mi lehet itt kint, most viszont már tudom - és örülök, hogy végülis megtudtam - van élet a születés után! :)

Sziasztok!

Érzem, valami van a levegőben. Valami készül.

Két napja anya eltűnt Dominikkal, apával aludtam ebéd után és sokáig ketten játszottunk. Örültem neki, most már ki tudom mutatni nagyon sok érzésem, így ezt apa is tudja. Mikor előző nap hazajött, rohantam utána (négykézláb) és úgy öleltem, ahogy csak bírtam, percekig.

Szóval két napja kettesben voltunk. Anyáék valami sok táskával jöttek haza. Aztán anya kevesebbet ül itt és inkább a konyhában tüsténkedik. Keresztapáék valami asztalokat, padokat is hoztak.

Tegnap megint voltunk apával kettesben, Dominik házon kívül aludt keresztanyáéknál és anya hozta haza (jobb ez így, néha nehéz Dominikkal és anya még mindig jobban szót ért vele :) ). Aztán a délutáni alvás után autóztunk egy rövidet és elmentünk a Rábához. Felháborított, nem engedtek úszni!

De valami kivilágított csónakok jöttek le, voltak feldíszített pacik is és valami nagy robajjal járó fények is. Dominik megijedt tőle, anya azt mondta apának, ugyanez volt tavaly, csak akkor én még a pocakjában voltam.

Nem értettem az egészet, szerintem a cicoma nélkül is jól úsznak a kenuk, de szép és érdekes volt minden.

Viszont nagy a titkolózás és anya megint a konyhában tüsténkedik.

Mire készülhetnek?

Sziasztok!

Elolvasta nekem anyukám a dúlám levelét. Aztán mégegyszer. És nekem eszembe jutott valami.

Sokan nem tudják, milyen is kívülről, segítő szemmel nézve egy szülés, milyen érzéseket kelt  a segítő személyben egy új élet érkezése.

Megkérdeztem a dúlánkat. Hozzájárult, megoszthatom veletek a levelet, amit nekem küldött. 

"

Kedves Levente,

Sziasztok!

Tegnap egy fantasztikus helyen járunk! Csak játék és játék mindenütt, amerre csak néztünk.

Egész nap a szabadban voltunk, odafele buszoztunk, visszafele vonattal jöttünk és fantasztikus volt: anya egész nap velünk foglalkozott! :)

Írok majd róla, o.k? És lesznek fotók is!

                                 Szép napot nektek! Jó hétvégét!

Sziasztok!

Ahogy azt kitalálhattátok, 2009. augusztus 20-án érkeztem meg az otthonomba.

Igaz, lehetett volna 21 is, de én siettem. Hogy miért? Nem tudom, de valami miatt iszonyú sűrgős volt.

Anya pedig csak találgat: szerinte mivel a doktor bácsik azt  mondták, 8-án illetve 11-én érkezem és nem így lett, ő elkezdett mindenféle homeopátiás bogyókat szedni. És hogy én mit vettem észre a bogyók hatásából? Kicsit puhább lett a burok melletti rész lefele. De ez még nem győzött meg, hogy ki kellene jönnöm.

Egyszer valami szörnyű lötyit is ivott, amitől felélénkültem és jó kedvem is lett, de azért még nem akartam megindulni kifelé, hisz jó volt ott bent. Ő meg jól kiméregtelenített :). De ezekre biztos emlékszel, írtam már róluk.

20-én vonatozás után indultam el végül is, de megvártam, míg apa is hazaért. Éreztem, hogy lenyugodott minden, anya apának a búcsúról beszélt, amiről ő lemaradt, pedig nagyon szeretett volna velük lenni és közben jöttek a finom falatok. Úgy éreztem, most lenne itt az ideje, hogy megszülessek.

Sziasztok!

Remélem, vagytok még itt páran, akik kíváncsiak rá, hogy is alakultak a körülmények a születésem körül.

Ha még emlékeztek, augusztus 19-e elég mozgalmas nap volt és egyáltalán nem úgy zárult, ahogy szüleim elképzelték. Így nekem sem volt sok kedvem ahhoz, hogy elhagyjam a biztonságot, szeretet.

Elérkezett augusztus 20-a. Anyának voltak szép tervei: ha már nem születek meg, akkor legalább Dominikkal elmennek búcsúba, valószínűleg egy időre utolsó program lesz úgyis, ringiseznek, sétálnak egy jót hármasban.

Mi lett ehelyett: