Szia!
Anya, Benedekhez írt levelében említette, a kórházi sztori egy külön történet, ahogy a születése apa szemével is :) Vártam a sztorikat - apa volt a gyorsabb, bár ő is sokfelé szakad.
Sok szeretettel ajánlom édesapám élménybeszámolóját :)
"Napló: születésről egy apa szemével
Egy megtörtént eset „rövid” élménybeszámolója.
Előzmény: feleségemmel megbeszéltük, hogy vállalunk harmadik gyermeket. Minden ment a maga módján, majd a 7. hónapban orvos közölte, hogy koraszülés veszély van. Anyuka innentől fekve pihen! („Ja, mer' ja!” Két gyerek mellett?) Utasítás: öt hétig nincs szülés, mert akkor koraszülésnek minősül. Nagy nehezen letelt az öt hét, fellélegeztünk. Anyuka elkezdett zizegni, mivel ő ilyen, mondván, ha kipottyan, már jöhet. Aztán mindig jöttek az okok: most ne mert... Gyerkőc szófogadó volt, kivárta az idejét. Kiírás szerint 04.29-én járt le a 40 hét.
Otthon szerettünk volna szülni, de a jogszabályokat módosították, ezért minden lehetőségnek örültünk, ami legálisan megoldhatta volna ezt, vagy ehhez közeli állapotot. Aztán maradt az orvosi tanács: irány a kórház, úgy is gyorsabb a harmadik gyerek. Nagy duzzogva el kellett fogadnunk. Terv: Fájás után szép lassan, ahogy anno az első gyereknél, összepakolunk, segítőknek – mert, hogy anyukának kell a nyugtató, tapasztalt lelki támasz: a dúla – szólunk, majd indulunk.
2012. 05. 06. 04.45. Végre egy nyugodt éjszaka, lehet pihenni, de ekkor megszólalt a telefonom. Én a tetőtérben aludtam. Anyuka volt: gyere, mert jósló fájásaim voltak fél órája, most pedig már kétszer 4 percenként jön a szülési fájás.
Erre én le, megbeszéltünk mindent, amit lehet pár perc alatt. Közben feleségem megjegyezte, hogy remélem nem harapod le a fejem, ha nem lesz semmi. :-D
04.57. Gyöngyit hívtam, aki a két már kibújt gyermekre vigyáz. Összekészülődött, megjött pár perc alatt
05.04. Rékát hívtam. Ő volt a felkért Dúla. Neki közbejött valami, így felhívtam a helyettesítő Dúlát.
A fájások stabilan olyan 3-4 percesek voltak. Nagy megnyugvás, nem kell sietnünk. Gyöngyi 4 gyermek anyukája, ő mondta, hogy ne induljunk el autóval, mert nem érünk el a kórházig, ami 40 km-re van. Mindketten magabiztosan mondtuk, dehogynem megyünk, még nem kell izgulni. Anyuka közben félig felöltözve leült a WC-re a szokásos szüléskori ingerek miatt. Elvégezte a dolgát, közben egyre hangosabb lett. Én erre kapkodva kimentem a garázsba, kitolattam, megfordultam, gondoltam, könnyebben beszáll a pocakos anyuka. Bementem, akkor már nagyon hangos volt párom. Na ekkor még mondtam, hogy kapkodva indulás! Aztán fél perc múlva döntöttem, én nem megyek sehova.
05.34. Felhívtam a 104-est 1 perc 10 másodpercig beszéltünk. Nagyon gyorsan határozottan a hívás elején elmondtam ki vagyok, hol lakom, mi a problémám. A telefonos lassan nyugodtan mindenre visszakérdezett, miután befejeztem a kb. 15 másodperces monológom.
A két nagyobb gyereknek jó alvókája lévén, anyuka kiabálására nem keltek fel, így Gyöngyire maradt, hogy kimenjen a mentőket megvárni. Pár perc múlva kinéztem, hol a mentő, mert már nagyon hangos volt feleségem, aki még mindig a WC-n ült, nem bírt kijönni onnan, én meg nem erőltettem, mondván stabil helyen ül, a mentősökkel közösen ki tudjuk hozni onnan.
Visszamentem a házba, a WC-ig csak pár lépés van. Amikor visszaérkeztem párom már szinte sikogatott a fájdalomtól. Nem ijedtem meg, lévén már kétszer szült, mindkettőnél jelen voltam. Egyszer csak szólt artikulálatlan hangon: „Gyere, mert jön a gyerek.”..."
ennyire azért talán mégsem volt gyors az öcsém... vagy mégis???
ha visszajössz, megtudod :)