A világ gyerekszemmel

... a megemlékezések napja, megtanultuk az utóbbi években. 

Nálunk is, hisz ekkor emlékezünk meg az árvízi áldozatokra - szerencsére az idei árvíznél nem voltak emberáldozatok - és egy régi szabadságharcra.

Idén mi lemaradtunk az árvízi megemlékezésről - ahol tavaly anya Benedekkel a pocakjában mondott beszédet -, mivel apa tervezetten kétszer is szerepelt volna. A terveket azonban az élet felülírta: délután belázasodtam az oviban - az esti műsorra láztalan voltam szerencsére - és szerdán este Dominik megtudta, be kellene ugrania a lebetegedett gyerekszereplő helyére; egy versrészletet kellett megtanulnia

A műsor nagyon tetszett -  Benedekkel és kis barátunkkal, Matyival közelről szemléltük az eseményeket - és büszke vagyok a bátyámra a gyors tanulásáért és a bátor kiállásáért : )

Szia!

Ahogy az idei, rendhagyó rönkhúzásról szóló beszámolómban ígértem, mesélek kicsit a farsangukról :)

Az idén többszöri újratervezés után dőlt csak el, milyen jelmezünk lesz; még jó, a varrónénink rugalmas, gyors és ügyes :)

Végül az én ötletem lett a befutó duplán is; szellem akartam lenni és Dominik is csatlakozott hozzám.

Amikor már kész volt a jelmez, még kitaláltam, én piros - epres - szellem akarok lenni.

Anya nagyon örült a plusz feladatnak, főként a kis rojtok vasalásának :), de lehettem piros szellem :)

A jelmezválasztás nagyon jó volt: ahogy beléptünk a csoportba, többen is felsikoltottak :)

Jó kis bulink volt; mindenki hozott rágcsát és voltak finom innivalók; az óvónénik készültek nekünk egy meglepetés színdarabbal és volt persze zene is :) 

Örülök, hogy ovis lettem és annak is, Dominik idén nagycsoportos, így együtt tudjuk ezt az évet az oviban :)

Anyáék is farsangoltak...legközelebb erről :)

Szia!

Anya biztos benne, különleges és nagyon okos gyerekek vagyunk :)

Amikor tavaly Dominik egyik este elmesélte a Hókirálynő meséjét (utólag lemértük, kb. 15 perc hosszú) és kapott egy felhívást korábbi lakóhelyükről egy mesemondó versenyről, megbeszélte velünk, benevezné Dominikot. Mivel én is menni akartam, nekem is töltött ki nevezési lapot.

A verseny döntőjére a farsangi időszakban került sor, február végén. 

Mivel elég ijesztő volt a színpadon,kaptam egy kis kedvezményt - mivel még kicsi vagyok :) -, mint legfiatalabb versenyző: anya feljöhetett velem a színpadra :)

Dominik végülis nem a Hókirálynővel indult, a maximális idő ugyanis 5 perc volt :(, így oviscsoportunk névadójáról szóló verset mondott el. Ő már bátrabb volt és egyedül ment fel a színpadra :)

Mi voltunk csak ovisok :( így az iskolásokkal mérték össze teljesítményünket.

Szüleink nagyon büszkék ránk, Szentgotthárd Ifjú Művésze Bronz fokozatot kaptunk mindketten előadásunkért :)

Szia!

Ha rendszeresen jársz itt nálam, tudod, hogy a február a böllérverseny és a farsang ideje életünkben :)

A rendezvényt idén is a Civil Szervezetünk szervezte - pályázati támogatással - és egy rendkívüli esemény lett belőle...

Az időjósok esőt jósoltak és igazuk lett :( A reggeli megnyitón még csak szemerkélt és jókedvvel hallgattuk Sanyi bácsi megnyitó beszédét, majd egy közös fotó után a "koldulókról" lelkesen indultunk a faluba :)

Délelőtt az eső ráerősített, így mi kicsit korábban hazamentünk anyával és Benedekkel, begyújtottunk, mire kis csapatunk - Ancsával és Lacival plusz két kamasz "gyerekkel" alkottunk egy igazi nagycsaládot :) - elért hozzánk melegedni, száradni :)

Amikor elmentünk ebédelni a böllérverseny végére - minden szereplő kap ilyenkor fini falcsikat a cocákból - kiderült, hiába hívtuk meg a sok-sok embert; annyira esik, a vezetőség úgy döntött, rendhagyó módon a művelődési házon belül lesz a rönkhúzás.

Kíváncsian vártuk a folytatást, anyának volt egy plusz útja haza - még jó, közel lakunk :) -, hogy hozzon ünneplő ruhát a lagzira, babaholmikat..., amiket a menetre nem vittünk volna. 

Bár az ötlet rendhagyó volt, egy nagyon jó buli kerekedett belőle :) Sokat énekelt a társaság - még a zsűriző nénik is :) -, voltak érdekes ruhába öltözött emberek és sztárvendégek is.

Nekem nagyon tetszett az a tánccsoport, ahol egy bácsi énekelt és táncolt velük barátnőjével, Dórival Gina is, keresztszüleim nagylánya :)

Az esti bulit, ami már nem nekünk való volt, az Unikum együttes tartotta. Mivel Benedek bealudt a műsoron, volt lehetőségem kicsit ismerkedni, beszélgetni az emberekkel és közben hallgatni a zenekart megelőző Kaczor Feri fellépését :) Már majdnem hazaindultunk, amikor eszembe jutott, még nem is táncoltam anyával. Szerencsére szüleim rugalmasan állnak a dolgokhoz, így apa átvette Benedeket és tudtam egyet táncolni anyával :)

Este nem kellett ringatni minket; nagyon jót aludtunk és örülök, a szüleimmel egy ilyen fantasztikus csapat részesei lehetünk :)

Anya írta a helyi hírlevélbe a cikket az eseményről; azt is ajánlom olvasásra jó szívvel :) 

Mi is fotóztunk, de a civilesek fotótárában még több fotót találsz, ha gondolod :)

Legközelebb egy megmérettetésünkről, majd farsangukról olvashatsz, de még lesz tavalyi visszatekintés is; várlak :)

Szia!

Hagyomány a családunkban, szüleim babaúszásra hordják a gyerekeket.

A víz szeretetével nincs is baj nálunk :)

Eddig én voltam az, akivel a babaúszás tanfolyamot hosszú távon nem lehetett kivitelezni, így meglehetős lemaradásban vagyok ahhoz képest, amit Dominik tudott ennyi idősen. 

Hála annak, hogy anyáék Benedeket is úszni tudóvá tennék - és az oktató bácsi kedvességének -, lehetőségünk van Dominikkal minden héten gyakorolni, egyre többet tudni. Rendesen kihasználtam ezeket az alkalmakat, anya nagyon büszke volt rám, hogy egyre ügyesebb vagyok és magabiztosan ugrálok, merülgetek a vízben.

Legutóbbi alkalommal feltűnően sokáig maradtunk a medencében azután, hogy Benedek csoportja végzett; utólag kiderült, Csaba bácsi mondta anyának, ha megvárjuk a másik csoport úszásának végét, mi is csúszdázhatunk bele a medencébe. 

Én a szokásos magabiztosságommal mentem a csúszdához, anya pedig várt a vízben. Minden egyes csúszásnál egyre messzebb várt rám és egyszer csak azt vettem észre, szépen oda tudok úszni hozzá :) Anya öröme határtalan volt :)

...legközelebb innét folytatom... :)

Szia!

Elérkezett a budapesti tartózkodásunk célnapja: a lagzi napja :) Anya már reggeli előtt nekiállt összepakolni; a portán lévő nénitől pedig kért segítséget a cím megtalálásához - mint utólag kiderült, az internet sem tud mindent...

A kiszámolt időben elindultunk bőröndökkel felszerelkezve. Miután leszálltunk a felírt metrómegállónál, apának egy rövid séta után már nem tetszett a dolog. Sajnos a vőlegényt nem sikerült utolérnünk és a megkérdezett járókelőknek fogalma sem volt, hol van az a hely, amit keresünk... Rövid szóváltások után anya elindult egyik irányba, kezében Benedek, nyakában én és húztuk az egyik bőröndöt. Dominik már nagyon fáradt és nyűgös volt és már mindenből elegünk volt a nagy melegben, amikor anya meglátott a célul belőtt nagyobb utcán elsuhanni egy taxit, ami mintha megállt volna...

...minden erejét összeszedve sietni kezdett és még látta a telefonszámot a taxin, ami akkor hajtott ki az ott lévő hotel elől. Telefonálás, kb. 10 percen belüli érkezést ígértek, de a taxi 2 perc alatt ott volt. A bácsi nagyon kedves és segítőkész volt, gyorsan és ügyesen megtalálta a viszonylag új címet :) 

Éppen a fogadás zajlott, így kicsit várakoznunk kellett a szobánkra...a templomi szertartásról lemaradtunk, de azért már szépen átöltözve sikerült csatlakoznunk a többiekhez. Buszokkal mentünk a másik szertartásra és anyáék ekkor rájöttek, teljesen egyszerűen odaérhettünk volna, ha az internet helyett egy térképet néznek... :(

Miután visszabuszoztunk, mindenféle felnőtt játék és vacsora következett. Nagyon örültem neki, már nagyon éhes voltam :) 

A lagziban jól szórakoztunk;

anyáék örültek, hogy viszontlátják azokat a néniket, bácsikat, akikkel még a fővárosi életük alatt ismerkedtek meg;

mi Dominikkal annak örültünk, újra tudtunk találkozni Jankával és jókat játszhattunk :) 

A fotókból tudom, anyáék még azután szórakoztak egyet, mikor mi már aludtunk...szerencsére nem ébredtem fel és remélem, jól érezték magukat :)

Másnapra az akkora már egyszerű útvonalú hazaút és az otthon öröme maradt :)

A felutazás

Az első éjszaka nehézségei

Vidámparkban jártunk :)

Túranap

Szia!

A nyűgös nap után egy igazán pihentető éjszakánk volt szerencsére :)

Péntekre anyáék - mivel akkortájt Anna, Peti könyvön éltünk - Úttörővasutazást és Libegőzést terveztek, összekötve egy baráti találkozóval. Anya szeretne a községünkben Családi Napközit létrehozni és jelenlegi körülményei miatt külső üzemeltetőt keresett; sikeresen :) Egy nagyon aranyos néni volt nálunk egyszer emiatt és most vele terveztünk találkozni.

A találkozót megelőzően elmentünk a metrómegállói bevásárlóközpontba, felfedeztük a tetőterén a játszóteret és bevásároltunk kürtőskalácsból az útra. Andi nénivel és lányával a Széll Kálmán téren találkoztunk, onnét közösen villamosoztunk, fogaskerekűztünk és kisvasútaztunk :)

A vasúti megállótól egy szép meredek úton túráztunk fel a Libegőhöz; még jó, van benne gyakorlatunk :)

Persze a Libegőnél (ahogy Anna és Peti is a szüleivel) megnéztük a Sissi hercegnő kilátóját - legnagyobb anyával közös bánatunkra nem volt már aprónk emlékérmet csináltatni -, felmásztunk majdnem a kilátó legtetejéig :)

A Libegő egy kis tanakodást okozott, anya ugyanis teljesen beijedt, hogy visznek le apával hármunkat...végül Andi néni oldotta meg a dolgot és Dominik velük ment le :) Utána még játszótereztünk egy jót, igaz, sokat kellett sétálni érte...

Miután visszajutottunk a városba és elbúcsúztunk Andi néniéktől, közös döntés alapján városnézésre indultunk a sötét Budapesten; rendesen elfáradva értünk vissza a szállásra, ahol nem kellett nagyon ringatni minket, hogy elaludjunk :)

Jó szívvel ajánlom neked a napi fotóinkat; egy igazán szép nap emlékei :)

A felutazás

Az első éjszaka nehézségei

Vidámparkban jártunk :)

Szia!

...

a nehéz éjszaka utáni döntés az lett, a tervezett vidámparkot nem hagyjuk ki; anyáék megegyeztek, Benedekkel felváltva tudunk majd utazni a hordozókendőben. A jelenleg keringő hírek alapján jól döntöttek; azt hallottuk, bezárják a Vidámparkot :(

Fáradt és nyűgös voltam; nem volt könnyű dolguk velem anyáéknak aznap. Igyekeztek a kedvemben is járni, pihenést biztosítani és közben azt is megoldani, Dominik tudjon szórakozni. 

Én is jól éreztem magam, sok mindenre felültem, kipróbáltam, ezt láthatod a fotóinkon is :); ugyanakkor anyának egyáltalán nem volt könnyű dolga: egyrészt akkor voltam nyugodt, ha ő cipelt a hordozókendőben, másrészt a játékokra is főként csak vele akartam felülni /kivétel volt a mesecsónak, ami annyira tetszett, hogy Dominikkal, ha jól emlékszem, nyolcszor mentünk végig, hol apával, hol anyával :) /. 

Volt egy játék, ahova még Benedek is fel tudott ülni velünk és így felnőtt, anyukafejjel anya is megérte, kipróbálhatta a retro körhintát :)

Körúton mentünk haza, hogy minél többféle budapesti járművön ülhessünk idén is Dominikkal. A trolin megerősítettem anyáékat, jó irányba nevelnek: a mögöttünk ülő bácsi megkínált rágcsával; azt mondta, vegyek egyet. Én megköszöntem és vettem; egyet :)

A szállásra visszaérve kértünk vacsorát; jó döntés volt, nagyon finomat ettünk :)

Szép emlék marad számunkra ez a nap, minden nehézségével együtt :)

A felutazás

Az első éjszaka nehézségei

Szia!

Ahogy múltkor írtam, a fárasztó út után csak alvásra vágytunk...az élet kicsit mást tartogatott...

Benedek éjszaka még bőven szopizott akkoriban (anyák napján született és szeptemberben jártunk Budapesten), így anya rutinból nyúlt utána, amikor nyöszörgést hallott. Akkor kezdett el jobban felébredni, amikor észrevette, hogy Benedek a letett helyén, csendesen alszik, a nyöszörgés viszont folytatódik, a másik irányból.

Amikor kitisztult a feje, jött rá, én nyöszörgök. Ahogy hozzám ért, rögtön kitakart; azt hihette, melegem van, mert - ahogy én is éreztem - forró voltam. Nemsokára le is vetkőztetett - a szállásunk a zöld energia jegyében épült és kellemes klímát ígértek minden évszakra, ennek megfelelően a hűvös őszben is jó meleg volt a szobában, de ugyanolyan forró voltam és nyöszörögtem. Nagyon nehezen ébresztett fel anya, és még nehezebb dolga volt, hogy elérje, elmondjam, fáj a hasam.

Felébresztette apát (ez sem volt könnyű), aki elment lázmérőért. Meglepetésükre 35,2 volt a hőmérsékletem, holott tűzforró voltam és továbbra is nyöszörögtem a fájdalomtól. Apa megmérte a saját hőmérsékletét és az alapján megsaccolta, kb. 40-41 fokos lázam lehet. Lement a portára, hogy kérjen segítséget; hamar visszajött és azt mondta anyának, nincs lehetőség, hogy orvost hívjanak a szállodába. 

Hallottam anya hangján, teljesen tanácstalan. Lázas vagyok, fájdalmaim vannak és nem tudnak orvost hívni. Mentőt nem akartak hívni,  a kórházi tartózkodással rossz tapasztalataink vannak, ráadásul tudta anya, mellette érezném magam biztonságban, viszont Benedek szopiztatását is csak ő tudja megoldani...ráadásul fogalmuk sem volt, mi lehet a bajom.

Nekem elég hosszúnak tűnő tanakodás után kaptam a velünk vitt 99% aloe vera tartalmú fájdalom- és lázcsillapítónkból (szerencsére a szállodában csak 6 év felettiek részére adható gyógyszer volt, így a nagy ijedségben sem kaptam gyógyszert) és anya a mellkasára fektetett. Hamar elnyugodtam és már majdnem elaludtam, amikor kelt Benedek...apához vándoroltam, ahol kevésbé pihentem nyugodtan... ezt játszottuk reggelig.

Reggelre lement a lázam, elmúlt a hasfájásom; jött a következő kérdés: mi legyen az aznapra tervezett programmal???

A felutazás

Szia!

Ha még emlékszel, nehezen indultunk haza tavaly a Balatonról; így még rövidebb lett az idő, amit otthonunkban töltöttünk a budapesti kirándulás előtt.

Anya az előző budapesti út után azt mondta,legközelebb csak akkor indul neki kettőnkkel, ha apa is jön. A helyzet azóta még nehezebb lett, mert már hárman boldogítjuk anyát nap, mint nap. Szerencsére a tavalyi évre lett apropója, hogy apa is jöjjön: esküvői meghívót kaptunk szeptember elejére.

Szerda délután indultunk útnak; mivel Benedek utált autózni, mi pedig imádunk tömegközlekedni, vonattal. Kora este érkeztünk Budapestre, kész útitervvel, hogy jutunk a szálláshoz.

Nagyon hamar akadályba ütköztünk: mióta anyáék nem jártak itt, a Kőbányai metró végállomás helyére egy bevásárló központot építettek...ott álltunk fáradtan, bőröndökkel és fogalmuk sem volt, merre induljunk...

Anya közölte apával, ő leül velünk, megvárja, míg apa kideríti, hogyan tovább. Míg ő megszopiztatta Benedeket, mi Dominikkal birtokba vettük a befutható teret :)

Egy segítőkész néninek köszönhetően kitaláltunk a bolt rengeteg közül az utcára. Ott megint szembe találtuk magunkat a "merre tovább" kérdéssel, de hála a 3 gyermekével arra sétáló apukának, hamar megtaláltuk a szállásunkat, miután elvezettek az utcához.

A házban nagyon segítőkészek és kedvesek voltak; anya kérdésre, hogy pl. a jakuzzi működik-e (nem tudtam előtte és azóta sem, mert nem működött) készségesen válaszoltak.

A szobánk az itthon megszokott tágasság után nagyon kicsinek tűnt: volt benne egy nagyágy (anyával és apával aludtam itt), egy utazó kiságy Benedeknek és egy külön ágy, ami Dominiké lett. Mivel csak aludni akartunk itt, nem érdekelt minket a kis hely; örültünk, le tudunk feküdni. Akkor még nem sejtettük, életünk egyik legnehezebb éjszakája előtt állunk...

SZERETETTEL MEGHÍVJUK ÖNT ÉS
KEDVES CSALÁDJÁT, ROKONÁT
illetve ISMERŐSEIT

A 2013. FEBRUÁR 02-ÁN
TARTANDÓ
BÖLLÉRVERSENYRE ÉS
RÖNKHÚZÁSRA.

BÖLLÉRVERSENY HELYSZÍNE:
A CSÁKÁNYDOROSZLÓI KULTÚRHÁZ UDVARA,
KEZDÉS IDŐPONTJA
8 ÓRA

RÖNKHÚZÁS 14 ÓRÁTÓL
A FALU UTCÁIN ZAJLIK,

UTÁNA ESKÜVŐ ÉS

18 ÓRÁTÓL LAKODALOM A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN.

 
ZENE: Unicum, fellép Kaczor Feri

FINOM FALATOKKAL,
JÓ HANGULATTAL VÁRJUK!

CSÁKÁNYDOROSZLÓI 

CIVIL SZERVEZET KÖZHASZNÚ
EGYESÜLET

Szia!

Ahogy ígértem, folytatom tavalyi évi visszaemlékezést :)

Kicsit csúszásban vagyunk dolgokkal, így Dominik szülinapi vendégei a héten kapták meg Dominik ajándékát, fotót. Azt hiszem, még nem írtam a 6. szülinapjáról;most pótolnám :)

Ahogy azt már megszoktuk, a szülinapi készülődés nem egynapos dolog nálunk. Idén - több tovább el tartható, száraz sütit is tervezve - egy héttel korábban kezdtük a készülődést. Legalább annyira élveztük a szülinapi sütikészítést, mint amilyen lelkesen ették a vendégeink a finomságokat.

Ahogy eddig is, idén is külön napra hívtuk a barátainkat és külön a családot. Dominik - hogy ne kelljen a sütik mellé még két tortát is sütni - mondta, vegyünk cukrászdai tortát. Anya a szokásos kedvenc cukrászdánkból rendelt a kérésének megfelelően csokitortát; arra a napra, amikor az ovistársaink jöttek. A torta nagy része el is fogyott; mi ketten Dominikkal azonban nem igazán ettük meg a részünket. 

Barátainkkal az ovis szülinapon jókat játszottunk; idén anya már nem akart annyira szervezett bulit csinálni - nem is igen tudta volna megoldani Benedek mellett - és örömmel látta, így is jól érezzük magunkat :) A buli végén a meglepetés süti mellé még mindenki kapott a többi finomságból (a kürtőskalács volt a legmenőbb) is :)

A családi szülinap időpontja elég rosszul lett megválasztva; munkanapra és műv. házas programra esett, így teljesen szűk körűnek indult, csak a mamáékkal. Jól éreztük magunkat így is, nevetgéltünk, eszegettünk. Erre a napra anya sütött tortát; igaz, nem volt olyan dekoratív, mint a cukrászdai, de ízben nekünk jobban bejött :)

Aztán este felé csörgött anya telefonja; keresztanyámék voltak, hogy egy rövid időre el tudnak jönni :) Ez egy külön ajándék volt, hisz mindig sok a dolguk; ha össze tudják hozni, hogy találkozzunk, mindig nagyon örülünk :)

Remélem jövőre az én szülinapom is hasonlóan jól sikerül; már nagyon tervezem, kiket is fogok meghívni :)

Szia!

Anya szerint az egyik legfontosabb tulajdonság a megbízhatóság; ezért amit ígér, tőle telhetően teljesíti is. 

Szombaton, a szánkózás után másnapra uszit és időjárástól függően újabb szánkózást ígértek apával.

Az időjárás is kedvezett nekünk, így másnap délelőtt apával elmentünk szánkózni, míg anya és Benedek otthon összekészültek az uszira, majd az egész délutánt az uszodában töltöttük :)

Itt fedeztük fel azt is, kibújt Benedek első fogacskája alul :)

Legközelebb folytatom a visszaemlékezést a tavalyi évre :)

Szia!

A nyári élménysorozatot megszakítva engedd meg, hogy friss - és amint látod, korán ébresztő - élményeinkről meséljek neked :)

A tél egy csodálatos hónap,az adventi várakozás, a karácsonyi csoda... ezek mind ünneppé varázsolják napjainkat :)

Legnagyobb örömünkre múlt vasárnaptól kaptunk egy újabb ajándékot: az igazi havat :), amikor nem csak hull és elolvad, de élvezni is lehet :)

Ennek örömére anya hétfőn feltételes oviszünetet engedélyezett nekünk; a feltétel az óvónéni válasza volt... Elsétáltunk az oviba, megkérdeztük az óvó nénit, ki fogunk-e menni játszani. Mivel azt mondta, ha esik, nem valószínű, ezért mondtuk, mi hazamegyünk :) :) és nagyot jót játszottunk itthon a hóban.

A következő napokban sem mentünk ki minden nap az oviban :(, anya azonban gondoskodott róla, élvezhessük a havat: vagy vele, vagy apával minden délután/este voltunk kint; hála a hordozókendőnek, amellett, hogy Benedekkel felváltva szánkóztunk, Dominikkal ketten is ülhettünk a szánkón és szüleink "őrültségének" köszönhetően a havat is elég intenzíven kiélvezhettük :)

.

Anya azt ígérte, ha marad a hó, veszünk még egy szánkót és akkor mindhárman elférünk.

Ahogy szokta, tartotta a szavát és vettünk is egy szánkót nekünk; így most Dominikkal ülök egy szánkón, Benedek pedig hordozóban - közben jó nagy alvásokat csapva - élvezi a vízszíntes talajú szánkózás örömeit :)

A mókázást fokozandó, Civil Szervezetünk tegnapra - szombatra - hócsatát és hóember építést hirdetett a hókedvelők részére a Művelődési Ház udvarára.

Igaz, a hideg miatt a hó nehezen tapadt, azért sikerült Erika nénivel egy hatalmas Hó Döncit építenünk és nagyon jól éreztük magunkat a rögtönzött téli rendezvényen :)        

A tavalyi évet velük ismét egy túrán búcsúztattuk: a helyi Cross pályán át, erdei utakon elsétáltunk 28-án Kemestaródfára, a Miród forráshoz. Ekkor mesélték a helyiek, hogy gyerek- és fiatalkorukban oda jártak szánkózni.

Anya úgy gondolta, ezt nekünk is ki kellene próbálni. Így tegnap egy kis itthoni erőgyűjtés, melegedés és energiapótlás után elindultunk a Cross pályához. Ide már apa is velünk jött, felfüggesztve itthoni, otthonépítő/szépítő tevékenységét. Szerintem nem bánta meg; fantasztikus jót szánkóztunk együtt :)

Mára szüleink folytatást ígértek, délutáni uszodázással; az Benedeknek is jobban élmény lesz :)

IMÁDOM A SZÜLEIM :) :) :)

Békés, áldott adventet :)

1.) Ég a gyerta, ég,

el ne aludjék

Szíveinkből a szeretet

Ki ne aludjék!

2.) Ég a gyertya, ég

Fusson a sötét.

Szívünkből a rosszaság is

Kitakarodjék!

3.) Ég a gyerya, ég,

Nő a fényesség

Sötét földhöz a fényes ég

egyre közelébb.

4.) Ég a gyerya, ég

Az adventi négy.

Azt lobogják, azt hirdetik:

Jézus, üdvözlégy!

Békés, áldott adventet :)

1.) Ég a gyerta, ég,

el ne aludjék

Szíveinkből a szeretet

Ki ne aludjék!

2.) Ég a gyertya, ég

Fusson a sötét.

Szívünkből a rosszaság is

Kitakarodjék!

3.) Ég a gyerya, ég,

Nő a fényesség

Sötét földhöz a fényes ég

egyre közelébb.

Békés, áldott adventet :)

1.) Ég a gyerta, ég,

el ne aludjék

Szíveinkből a szeretet

Ki ne aludjék!

2.) Ég a gyertya, ég

Fusson a sötét.

Szívünkből a rosszaság is

Kitakarodjék!

Voltam már fogorvosnál... anyával Dominikot kísértem el és anya kezét fogva irigykedve néztem, ahogy liftezett.

Az idén ősztől ovis vagyok; nekem is lesz fogorvosi szűrővizsgálatom majd a többiekkel együtt.

Anya azonban, abból kiindulva, hogy a védő néni vizsgálatát - akit egyébként ismerek - rosszul viseltem (finoman szólva) az ovis beszoktatás közben, kért egy időpontot a fogorvos néninél, hogy eljöjjön velem az első vizsgálatra.

2012. november 12-én 16 órára szólt az időpontunk; ahogy az nálunk szokás, teljes gyereklétszámmal érkeztünk. Mivel késésben voltunk - amit anya azért jelzett előre, mivel pont egy angolos délutánra sikerült időpontot kapnunk -, nagyon hamar be is mehettünk. Hogy bátorságot gyűjtsek, Dominik ült először a liftes székbe és tátotta nagyra a száját a doktor néninek, aki megdícsérte, hogy helyrejött a tavalyi hibás harapása. 

Én következtem... izgultam és elég nehezen engedtem el anya kezét, de bátor akartam lenni. Liftezés közben azért belekapaszkodtam a székbe és a szájtátás közben először becsuktam a szemem... aztán felnéztem és egy bátorító, mosolygós szempárt láttam :) Ettől kezdve bátrabban nyitottam a számat, amiért dícséretet kaptam a doktor nénitől :)

Miután lelifteztem, anyával váltott pár szót a doktor néni, aztán búcsúzóul Dominikkal együtt kaptunk - a máshol megszokott matrica (amitől anya lassan falnak megy) és kifestő helyett - egy-egy kicsike fogkrémet :) Megbeszéltük, elvisszük az oviba és ott fogunk fogat mosni vele; megmutatjuk a többieknek, mit kaptunk a fogorvos néninél :)

Azóta is jó érzéssel gondolok vissza az első fogorvosi vizsgálatomra; ezután már nem fogok félni beleülni a liftes székbe :)

Boldog Mikulásvárást nektek is :)

Egyszer muszáj hazamenni :( 

Kedden reggel, mire ébredtünk, anya már nagyjából össze is pakolt, hisz indultunk haza.

Mivel csak mi voltunk a szálláson és utánunk nem jött senki, ráértünk. Billiárdoztunk,búcsúzkodtunk a házvezető nénitől és családjától, aztán nagy nehezen útnak indultunk.

Végigjártuk a kedvenc helyeinket: először a tegnap végre megtalált fagyizóba mentünk, majd a kellemes idő lecsalogatott még a Blonatonra is minket egy rövid strandolásra :)

Ebédeltünk egyet a bio piacon, majd tényleg indultunk haza – Sümeg felé.

Ahogy az Anna, Peti, Gergő könyvben olvastuk, tényleg egy meredek hegyoldalon kellett felkapaszkodni és tényleg sok-sok érdekes dolgot láttunk; Dominik íjászkodott és vidáman futkároztunk a várfalakon :)

Egy dolog volt csak, ami más volt: kürtős kalácsot nem sikerült vennünk :( és majdnem emlék nélkül tértünk haza; szerencsére anya szóval tartotta az emlékboltos nénit – nála volt a kiállítás a régi szép ruhákból, anya azért ment be hozzá –, míg mi odaértünk. Dominik egy fa kardot, én egy ágyút választottam.

Hazaindulás előtt elmentünk vacsorát venni és a parkolóban megvacsiztunk. Gyönyörű kilátás nyílt a kivilágított várra:) Bőven sötétben indultunk haza, útközben el is aludtam és miután Benedek abbahagyta az éktelen bömbölést, még pihentető is volt az alvás...

Első napunkról itt olvashatsz :)

Második napunk

Harmadik napunk

Negyedik napunk

Ötödik napunk

Hatodik napunk

A tervek szerint tegnap hazamentünk volna... kár lett volna kihagyni a mai túranapot :) terveztük is és az időjárás is annak kedvezett.

A Nagymezőt vettük célba; innét több felé is lehetett indulni, mi a Kilátóval kezdtünk. Anya Benedeket hordozókendőbe kötötte, aztán elindultunk felfelé. Elég lassan haladtunk, mert útközben felfedeztünk egy nagyon szép bogarat és kiderült, rengeteg társa van. Néztük azt is, mit csinálnak és vigyáztunk arra is, nehogy rájuk lépjünk- ez egy érdekes mutatvány volt a szűk ösvényen... Voltak szép emelkedők, volt, ahol négykézláb másztam fel; hiába, szüleim mindig találnak valami jó kis túrát a nyaraláskor :)

Az időjósok nem tévedtek; a borús idő széllel bélelt volt. A kilátó nagyon szép és magas volt; apa fel is ment a tetejéig; mi anyával csak a harmadik szintig. Félelmetes volt, ahogy a szélben érezhetően ingott az építmény.

Miután lejöttünk, a tövében tízóraiztunk egyet egy padon; mi Dominikkal fát is másztunk, Benedek pedig kicsit kinyújtózhatott a padon.

A Nagymezőre visszaérve a kötélpálya melletti utat vettük célba; anya azt okoskodta ki a térképen, arra jutunk el a Kőbányába és a Vadlánlikhoz is. Bár azt mondta, nem tud térképet olvasni, ügyesen eltalálta és egy kellemes erdei séta után hihetetlen látvány tárult elénk: az egykori kőbánya! Lementünk az aljáig, néztük a felhőket, futkároztunk és gyűjtöttünk anyának emlékeket, kincseket. Először csak Dominik gyűjtött és én sírva fakadtam, mert elindultunk kifelé. Anya nagyon büszke volt rám, mert – igaz, idő kellett, hogy megnyugodjak – megértettem, erre jövünk vissza és akkor majd szedhetek.

A Kőbánya másik oldalán aszfaltozott útra értünk. Rövid séta után láttunk néniket-bácsikat, akik az erdőből jöttek ki; egy néni meg is erősítette, nemsokára le kell fordulnunk az erdőbe és hamarosan megtaláltuk az útjelző táblákat is :) Ismét egy szép emelkedővel találtuk magunkat szembe :) A beígért hármas keresztútnál persze sikerült a két nem megfelelő irányt kiválasztani és végül elindulni a néni által mondott jobbra vezető úton :), amin szépen kitáblázott útvonalon el is jutottunk a keresett barlang tetejére. Ott anyáék tanakodtak egy sort, merre is menjünk le a lyukhoz, mivel még mindig nagyon fújt a szél és anya nagyon parázott az alattunk hosszan elnyúló erdő miatt.

Szerencsésen leértünk; igaz, én egy kicsit potyáztam apa nyakában :) Megpihentünk egy mezőn lerakott kövön és visszafelé – ahogy megígérték nekem – szedhettem kincseket anyának a kőbányába. Egy rövidet a Nagymezőn is pihentünk :)

Időközben kisütött a nap, jó meleg lett. Ismét elindultunk megkeresni a szuper fagyizót, most már tudtuk, be kell mennünk érte Keszthelyre. Érdemes volt; nagyon finom volt a fagyi :) Anya megkérdezte, akarunk-e menni úszni még, én mondtam, akarok menni a Blonatonba :)

Az időjárás miatt még a jegyszedő néni sem volt kint és anyával mi is csak rövidnadrágosan mentünk be a vízbe és nem is maradtunk sokáig.

Élménydús nap volt, este nem kellett minket elringatni és megint csak a miénk volt a vendégház; a tulajék is elutaztak :)

Első napunkról itt olvashatsz :)

Második napunk

Harmadik napunk

Negyedik napunk

Ötödik napunk

Békés, boldog adventot! :)

"Ég a gyerta, ég,

el ne aludjék

Szíveinkből a szeretet

Ki ne aludjék!"

Volt egy szeles, viharos napunk is a nyaraláskor:

Vasárnapra nem éppen strandidőt jósoltak és igazuk lett a jósolóknak; mi nem bántuk, mert így volt lehetőségünk túrázni is :)

A szállás felé Dominik kiszúrt egy játszóteret és anya megígérte neki, hazamenetel előtt mindenképpen játszhatunk ott; és ha anya valamit megígér...:). Ez lett a napi program és kicsit hasonlított az otthoni életre, így talán Benedek is jobban élvezte – reggeli után babakocsis, motoros séta volt a játszótérig.

Nagyon szeles volt az idő, de mi azért jót játszottunk :) Egy játszótér melletti tábla állatfarmot hirdetett; megbeszéltük, eszünk és megnézzük. Két utat is találtunk és először az apa által helyesnek tartott úton indultunk el. Útközben láttunk szép lovakat, majd elértünk egy házhoz, aminek az udvarára is bemerészkedtünk Dominikkal és anyával, mert a kint lévő kutya ránk se hederített. Na, a belső udvaron lévő kutya aztán nem ilyen volt! Hangos ugatással zavart minket kifelé :)

Nemsokára kijött egy bácsi, tőle megtudtuk, ő Pityú kutya, nem bánt senki, csak hangos.Ezek után meg is simogattuk, a bácsi pedig elmondta az utat az állatfarmra; a másik út volt a helyes.

Az állatfarmon főként általunk már látott állatokkal találkoztunk, de nagyon tetszett. Volt két bárány, akiket lehetett etetni is; náluk sok időt töltöttünk Dominikkal és kipróbáltuk a játszóteret is :)

Egyszercsak anya mondta, jó lenne készülődni, jön az eső. A szállásra felfelé én már nagyon fáztam; jó volt visszaérni a házba :) Anyának igaza lett, nemsokára tényleg esni kezdett.

A délutánt a pincében töltöttük: tanultunk biliárdozni, volt ugróiskola, lehetett bokszolni...nem unatkoztunk :)

Első napunkról itt olvashatsz :)

Második napunk

Harmadik napunk

Negyedik napunk

Szia!

Kifogtuk nyaralásunk alatt az év egyik legmelegebb napját :); még jó, anyáék ennek ismerete nélkül is jól szervezték a programot :)

Szombatra strandolást terveztünk a szomszéd községbe, Vonyarcvashegyre. Van szerencsénk ugyanis ismerni egy családot, akiknek a véleményére nagyon adunk és ők szeretik ezt a strandot.

Ez a család az, akikkel átélhettük a névadó ünnepség csodáját és akikhez örömmel tartozunk, mert sok szeretetet és gondoskodást kapunk tőlük :)

A reggelit megelőzően Benedek produkciója tartotta lázban a családot: játszottam vele az ágyon és mikor odébb mentem, ő a hátáról átfordult a hasára, hogy utánam jöjjön :)

A strandra indulás elég nehézkes volt; medencézés, olvasgatás előzte meg, anyáék már azt mondták, el sem indulunk. Nem is indult túl jól a strandi lét: nagyon meleg volt, anyát eléggé megviselte és nehezen találtunk „táborhelyet” is. De aztán fagyiztunk egyet, mentünk apával úszni és végül is egy nagyon jó nap kerekedett belőle. Sajnos Bettiék nem tudtak lejönni egyéb progijuk miatt és a strand sem volt olyan hangulatos, mint „nálunk”, de jól éreztük magunkat. Ettünk óriáspalacsintát és elég nehezen indultunk haza :)

Vacsora előtt a szállásunknál egyedül medencéztem apa felügyeletével; anya örült, hogy megbátorodtam. Mire lefotózott volna, kijöttem a vízből, mert elég hideg volt – nem lett megörökítve a bátorságom :(

Vacsora alatt Lali bácsiék megkérdezték, Benedek alszik-e? Ugyanis a szokásos panaszkodása helyett az elején szépen eljátszott a méhecskés takaróján :)  

Első napunkról itt olvashatsz :)

Második napunk

Harmadik napunk

Szia!

A harmadik napon útra keltünk...

Tavaly nagyon jól éreztük magunkat Balatonfüreden Mari néniéknél; anyáék úgy gondolták, idén is menjünk el hozzájuk. Mi Dominikkal egyet értettünk az ötlettel – azt nem tudtuk, milyen messze vagyunk –, Benedek pedig nem tudott ellenkezni.

Elég nehezen indultunk, apa aznap rendezte a szállás díját is és ráadásul belekerültünk egy útépítésbe, elég sokat kellett várunk és Benedek persze bömbölt az autóban :(

Mari néniék ugyanolyan szeretettel fogadtak bennünket, mint tavaly; jó volt látni a két nagylányt és az időközben megszületett kis húgukat, nagyon aranyos baba. Kicsit már önállóbb, mint Benedek; oda kellett rá figyelnünk rendesen :)

Kaptunk finom ebédet, jégkrémet; az elmaradhatatlan program pedig természetesen a strand volt. Sajnos idén nem tudtunk olyan jó fotókat készíteni a strandon, nem volt nálunk vízhatlan gép. De elhiheted, ugyanolyan vagy még jobb fotók születtek volna, nagyon jól szórakoztunk! :) Kaptunk vattacukrot is és a fürdés mellett még játszóterezni is volt időnk :)

Mari néniéknél visszaindulás előtt még tudunk játszani, anyáék megkóstolták Mari néni főzelékeit (nagyon ízlett nekik) és Zolika érkezése után már indultunk is – a lányok és mi legnagyobb sajnálatunkra – vissza a szállásunkra.

Benedek hamar felébredt az autóban, így elég hamar megálltunk, anya újraszopiztatta. Elnyugodott és el tudtunk menni az Zánkai Ifjúsági Központig, ahol megnéztük a Haditechnikai Bemutatót, kerítésen át, mivel már zártak. Addig anya álomba szopiztatta Benedeket és aludt is volna szépen, ha anya nem tüsszent. Innentől viszont az egész visszaúton sírt – anya ekkor döntötte el végleg, Budapestre nem megyünk autóval.

A szálláson örültek, hogy későn értünk vissza; sok szállóvendég volt és úgysem tudtunk volna egyszerre vacsorázni. Így viszont Benedek elaludt és nyugodtan tudunk enni.

Jót aludtunk az aktív nap után:)

Első napunkról itt olvashatsz :)

Második napunk