A világ gyerekszemmel

Szia!

Hogy milyen volt az első teljes napunk a Balaton (nekem Blonaton, ahogy sok más szót is másként mondok :) ) mellett? Olvasd el:

Másnap reggel korán ébredtem; anya volt még csak ébren a családból – kihasználtuk az alkalmat és felfedeztük a játszóteret :)

Anya nagyon jó érzékkel akkor indult felöltözni – ő pizsiben volt még :) –, amikor Benedek ébredt; innét indult a nap, a „mindenkinek ruha, Benedeknek szopi” és vége volt a közös játszásunknak.

Reggeli után strandolni indultunk; a kisgyerekeseknek ajánlott strandra mentünk és nagyon jól éreztük magunkat. Szinte egész nap ott voltunk; teljes családdal vízibicikliztünk, Benedek nagyon jót aludt a csúszdája alatt; apa volt a kormányos, Dominik és anya pedig felváltva az „evezős”, csak most pedáloztak :)

Ettünk jégkását is; nagyon ízlett és jó hideg volt a nagy melegben :).

Amikor elég volt a strandolásból, elindultunk felfedezni a Nagymezőt – azt mondták, egy nagyon jó játszótér van ott és onnét lehet felmenni a Kilátóba és elmenni a Kőbányába és a Vénlánlikhoz. Én elaludtam út közben, így csak Dominik fedezte fel a kötélpályát, anyáék pedig körülnéztek. Anyát elmondása alapján teljesen elvarázsolta a hely.

Miután visszamentünk a szállásra, Dominik ismét az úszómedencét vette célba; én is fürödtem anyával, Benedek pedig aludt egyet Tisával :) Jó nap volt :)

Első napunkról itt olvashatsz :)

Szia!

A zord őszi napokon visszahoznék egy kicsit a nyárból :); többfelé is jártunk és megosztanám veled az élményeim; először egy meghosszabbított balatoni nyaralásról:

Szerdán reggeli után indultunk nyaralni – két autóval, mert az eladó Peugeotot levittük egy zalaegerszegi kereskedésbe. Benedek elaludt útközben, ennek nagyon örültünk, mert nem igazán szeret utazni, mostanában szinte mindig sír, ha autózunk.

Sajnos ahogy megálltunk Zalaegerszegen, felébredt; az út további részét sírva tette meg :(

Ahogy megérkeztünk a szállásunkra, az első, akit mi gyerekek felfedeztünk, Tisa, a nagymajom volt – a Robinson családról szóló mese alapján neveztük el Dominikkal. A minket fogadó néninek – Szilvi – 3 ikerfia van, így értette, mennyire nem egyszerű anyáéknak hármunkkal; megnyugtatta őket, később sem lesz könnyebb :)

A szálláson még minden új és ismeretlen volt; Dominik hamar feltalálta magát és én mentem utána; az udvaron álló trambulinon azonban megütöttem magam, ahogy együtt ugráltunk.

Anya azt mondta, a szállásunk igazi gyerekparadicsom és igaza volt: az udvaron játszótér hintával, csúszdával, homokozóval és kisházzal; medence és egy hálóval védett nagy trambulin.

Miután kipakoltunk, berendezkedtünk, ismerkedtünk egyet a hellyel, elindultunk valami ennivalót venni, mert apa már nagyon éhes volt és mondta, morcos lesz. Az Aldi volt legközelebb; vettünk péksütit és a parkolójában meg is ettük, mert utána – a végre elaludt Benedekkel – sétálni indultunk, fagyizni akartunk. Elindultunk a strand felé, de mind kiderült, arra nagyon messze van csak fagyizó, egy néni visszafordított minket. Utána a község központjában kerestünk fagyizót, sikertelenül és apa végül visszament az autóért és lementünk a nagystrand mellé, ott volt a Bringásban fagyizó – anya pedig rögtön kiszúrta, van biopiac. Finom volt a fagyi és örültünk, végre megtaláltuk :)

Visszafelé – ha már a nagy bolyongásban megtaláltuk – megnéztük a szoborparkot és Dominikkal játszottunk egy jót.

A szálláson jött a vacsi – a kedvünkért főztek meggylevest, de én inkább a felnőtteknek főzött húsos levest ettem, nagyon finom volt –, fürdés, alvás szokásos menete; hogy minden meglegyen, meseolvasáshoz hoztunk otthonról Anna, Peti, Gergő könyvet :)

 Szia!

Ahogy korábban ígértem, megmutatom, hol is jártunk még gyerekvasúton. Anya ígéretéhez híven elvitt minket tavaly az utolsó nagycenki gőzös napra; apa sajnos nem tudott velünk jönni.

Nem volt éppen jó idő, de ha anya valamit megígér, akkor ahhoz tartja magát. Nagyon szépen felújított vasútállomás fogadott minket Nagycenken. Egy elég hosszú úton motoroztam be a faluig, ahol eligazítást kértünk, merre is menjünk. Menetsebességünk alapján anya tartott tőle, el fogunk késni, így elég rohamléptekkel haladtunk és éppen elértük a menetrendben kinézett vonatot. 

Dominikkal együtt nagyon élveztük a vonatozást, anya pedig, hogy végre leülhetett :) Igazán kalandos volt az utazás, érdekes volt, ahogy a gőz szállt fel a mozdonyból és láttunk régi, hatalmas mozdonyokat is a másik végállomásnál. Itt volt idő nézelődni, néztünk pipiket is egy kertben; visszaérve a nagycenki állomásra pedig beültünk a vendéglőbe egy teára - amiből nekünk forró csoki lett :), aztán játszhattunk még a játszótéren és megnézhettük a kiállított mozdonyokat; anya közben bőszen fotózott.

Anya azt mondta, legközelebb nem ilyen rohanósan jövünk, megebédelünk és ráérünk a délutáni vonattal menni. Azt is mondta, apával együtt jövünk, mert 3 gyerekkel már nem vállalja be - ekkor már a pocakjában volt kistesónk - az utat és lehetőleg nem ősszel, hűvösben jövünk.

Hazafelé egy másik úton mentünk a vasútállomásra, szedtünk otthonra díszítésnek bogyós ágakat. A vasútállomáson sajnos sokat kellett várnunk a vonatra és nagyon hideg volt. A váróterembe viszont nem tudtunk sokáig maradni, mert nagyon pisiszag volt; így ki-be járkáltunk :(

Hogy visszajöttünk-e idén és mikor/hogyan? Ha velem maradsz, megtudod :)

Szia!

Ha követed a sorsom, tudod, 3 éve születtem augusztus 20-án, így időszerű volt, lassan közösségbe járjak rendszeresen.

A nyári ovis próbálkozás nem volt túl sikeres; nyár végi programjaink is úgy hozták, a héten kezdte Dominik is az ovit. Vele kezdtem én is, ma voltam másodszor. Tegnap anya végig velem volt; a benti szabad játék és a meseolvasás idejét mellette töltöttem, az udvaron már elmentem játszani tőle messzebb is. Ebédeltem is, nélküle és utána jöttünk haza.

Ma reggel megbeszéltük itthon, bemegyek reggelizni és játszani, addig vár a folyosón; aztán amikor kimegyünk az udvarra, ott lesz még. Az oviban viszont megijedtem, hogy anya elmegy és nem akartam bemenni. Az óvónénim azonban megfogott, felvett és bevitt a csoportba. Nagyon sírtam, anyát akartam. Aztán szép lassan megnyugodtam és játszottam; az udvarra is kimentem a többiekkel. Anya ebéd előtt visszajött, nagyon örültem neki. Miután beszéltünk, kicsit sajnáltam is, mert mondta, Benedek szopiztatása közben a folyosón hallgatta, hogy sírok. Szerencsére mielőtt végeztek, én megnyugodtam és így eszébe sem jutott bejönni a csoportba. Biztos nem lehetett jó neki hallani, ahogy sírok :( Megígértem neki, holnap már ijedtség és sírás nélkül megyek be a csoportba, hisz nagyon jó helyem volt, jól éreztem magam :)

Megyek is gyorsan aludni, hogy reggel kipihentem kezdhessem az új - jó friss, mert nagyon esik - napot; jó éjt neked is :)

Szia!

Van egy házi szabályunk: a benti holmikat - játékokat - nem visszük ki a házból; anya nem szeretne a nappaliban homokot takarítani. Dominikkal nem is volt gond etéren, én azonban kicsit nehezebb diónak bizonyulok: előszeretettel viszem ki a holmijaim, két poharam is kintrekedt már a teraszon.

"Nehézfejűségem"mel úgy tűnik, megoldottam anyáék egyik problémáját: mi legyen a cumimmal?

Amióta kórházban voltam, két cumim volt, ugyanis itthon hagytuk a cumim kórházba menet (nem készültünk ottalvásra) és apa inkább vett egyet, mint 80 km-t autózzon az éjszakában. Azt a cumit akkor és ott vettem először és utoljára a számba - illetve néha tévesztettem éjszaka, de amikor ébren voltam, soha nem tettem a számba -, az volt a kézben fogós cumim. Ez a cumi nagyon jó állapotú volt, a számban lévő, szétrágottal szemben; anyáék azt akarták volna eltüntetni, mielőtt lenyelek belőle egy darabot.

Ezt a problémát oldottam meg a megszokáshoz ragaszkodással. A mai lesz a harmadik éjszaka, hogy cumi nélkül alszom: a számba való cumit kivittem a teraszra, ami a házi szabály értelmében nem behozható. A másik cumit viszont nem vagyok hajlandó a számba venni. Eredmény: kezembe fogott cumival alszom; a számban semmi. Anya eddig mindkét este megnézte, hogyan alszom és hallottam, ahogy mesélte apának, cumi nélkül alszom - örülök, megoldottam a problémájukat :)

Visszajövök még :)

Szia!

Az utolsónak tervezett napunk már a búcsúzkodás jegyében telt: anya még reggeli előtt összepakolt és miután ettünk, kipakoltunk az autóba. Fájó szívvel indultunk haza, nagyon jól éreztük magunkat a barátságos hangulatú szállásunkon.

Anyáék egyik volt kolléganőjének van Füreden nyaralója, hozzá indultunk volna látogatóba indulás előtt. Csak délután érkeztek le, így délelőtt még megnéztük világosban is a játszóteret – Dominik még megkapta hozzá a kisbicajt, így száguldozhattunk addig. A sötétben fel nem fedezett új játékokat is találtunk, illetve a közelben találtunk egy méretileg inkább nekünk való játszóteret is.

Aztán kérdezték anyáék, akarunk-e a fennmaradó időben strandolni. Mivel nem akartunk, ezért a szökőkúthoz mentünk le – itt azonban eszünkbe jutott, mégis inkább strandolnánk. Anyáék nem voltak maradéktalanul boldogok, hisz caplathattunk vissza a szállásra az autóért, de elmentünk; innét mentünk egy rövid látogatásra Mari néniékhez.

A látogatás olyan rövidre sikeredett, ott is maradtunk. Anyáék sokat tanakodtak rajta, mert másnapra volt meghívásunk Rékáékhoz a bababuliba, ahol tavaly is jól éreztük magunkat, de végül maradtunk. Mari néniék este szoktak lemenni strandolni az unokáikkal; miattunk sem szakították meg a hagyományt, mi pedig boldogan mentünk velük :) A strandlátogatás rövidre sikeredett: nemcsak azért, mert mi ismét nem akartunk bemenni fürödni, hanem mert jött a vihar és kiparancsoltak bennünket a vízből. A vihar tényleg jött, mire elértünk az autóig, már esett.

A balatoni első napunkról itt olvashatsz

Második balatoni napunk

Szia!

Az első napi késői lefekvés után elég nehézkes volt a felkelés...

A hosszú strandolás után jólesett ismét kicsit a szállásunkon pihenni: az udvaron volt játszótér (én a reggeli idejének nagy részét itt töltöttem, mindig előbb végeztem, mint anyáék); eper cserépben, amivel egy kedves ott dolgozó bácsi meg is kínált és biztonságos, elkerített terület, ahol szabadon mozoghattam.

Ismét jól aludtunk éjszaka :)

A balatoni első napunkról itt olvashatsz

Ahogy tegnap ígértem, elárulom, miért nem az északi part: tavaly Balatonfüreden töltöttünk 5 napot; nagyon szép és élményteli volt. Megmutatnám neked, jó?

A szállás elfoglalásához korán érkeztünk Balatonfüredre, ezért először megnéztük az éppen ott állomásozó tank kiállításra, ezután mentünk szállásunkra, az Aqua házba.Itt egy nagyon kedves bácsi és néni fogadott. Papíroztak egy kicsit apával, majd megmutatták a szobánkat; nagyon örültünk neki, a nagy melegben igazán jólesett ledőlni és hűsölni kicsit.

Miután pihentünk egyet, lementünk a partra.

Amit először kipróbáltunk, természetesen a hajókirándulás volt :) Sok érdekes dolgot láttunk: nagyon sok, kis hajót; apa elmondta, azok vitorlás hajók, a háromszög alakú valami rajtuk a vitorla - ezzel tudják megfogni a szelet. Láttunk rendőrségi helikoptert is, ennek Dominikkal nagyon örültünk és volt egy érdekes rész, ahol a vízbe benyúlt a part. Apáék azt mondták, az a Tihanyi félsziget és majd egyszer azt is megnézzük.

Partra szállás után Dominik megtalálta a helyi Dottót, amit szintén nem lehetett kihagyni - igaz, én visszafelé már aludtam. Azért az ezüst színű bácsit még megnéztem; nagyon érdekes volt :)

Estefelé még sétáltunk egyet és megtaláltuk a Szív kórháznál a savanyú kutat; a séta után nagyon jót aludtunk :) A kút víze elsőre nagyon érdekes volt; a későbbiekben inkább anyáék lelkesedtek érte, nekem annyira már nem volt élmény.

Szia!

Nem tudom, hol élsz és lehet, nálatok gyakrabban futkároznak olimpiai bajnokok :)

Nálunk azért ez nem igazán sűrűn előforduló dolog, éppen ezért nagyon büszke vagyok rá, hogy személyesen ismerhetem olimpiai kalapácsvetőnket, Pars Krisztiánt.

Nagyon ritkán kapcsoljuk be a TV-t, akkor is főként mese DVD-t nézünk. Hétfőn este azonban megnéztük, hogy vette át Krisztián az olimpiai aranyat :)

Láttad te is?

Szia!

Gondolom, nyaraltál már a Balatonon :)

Idén anyáék is ezt tervezik, velünk, 3 aprósággal útnak indulnának - egy kikötéssel: nem az északi partra megyünk!

Miért is? Ha visszajössz, elárulom :)

...Kormorán nap!

Szia!

Még nem tudni, számunkra hogy alakul - nagy csapat ígérkezik, így a túrához lehet szükség lesz apára, mint kormányosra; ráadásul a sok esőzés miatt is elég magas ahhoz, hogy ilyen pici emberkéket a szülők inkább távoltartsák a víztől -, de az előzmények alapján ismét gy fantasztikus nap lesz:

Gyere el, várunk szeretettel :)

Szia!

Anya nem unatkozik mellettünk:

Dominik folyamatosan tervez és alkot, mi kicsik pedig fejlődünk és kápráztatjuk el anyát a tudásunkkal.

A nyár elején megörvendeztettem anyát másfél hétig éjszakai szárazpelussal :) Anya pedig azzal minket, bejártunk az oviba, hogy játszhassunk az udvaron. Én azonban bepánikoltam, nem akartam nélküle ott maradni; közel 2 hétig ültünk egymás mellett a padon az udvaron (néha bent, mikor Benedek szopizott), mire anya feladta.                            Lassan egy hete már, hogy pelenka nélkül alszom és mindig szárazon ébredek :)

Benedek születése után elég rövideket aludt, mí anya rá nem jött, hason kell altatni, mert annyira intenzíven mozgatja a kezeit, felébreszti magát.Alig múlt három hetes, amikor a hasáról a hátára fordult. Egyszer (Dolli néni meg is jegyezte, egy ekkora gyereknek ennie, aludnia, na jó, néha bekakilnia kellene).                                           Az éjjel aztán tökélyre fordította ezt a tudást - jövő héten 3 hónapos lesz -, anya nagy örömére. Hajnalban ismét sírva ébredtem - tegnap az anyának szedett virág tűnt el álmomban, ma nem tudtam érthetően elzokogni, mi történt -, ekkor mondta anya, ne boldogítsam; Benedek az éjjel számolatlanul sokszor keltette, megfordult és ezután felébresztette magát a saját csapkodásával :(

Anya ma biztos kialvatlan lesz, de mosolyogva fogadja a fejlődésünket, örül, hogy ügyesedünk :)

Sziasztok!

Csütörtökön volt kisöcsém, Benedek névadó ünnepsége. Hogy mi az a névadó ünnepség? Jó a kérdés, ugyanis amikor anya bejelentette eziránti igényünket a polgármesteri hivatalban, okozott vele egy kis fejtörést; a '80-as évek óta nem volt ilyen ünnepség. Településünk anyakönyvvezető nénije azonban nagyon kreatív volt (anya szereti ezt a tulajdonságot :) ) és egy gyönyörű ünnepséget rendezett Benedeknek. /Anya elkérte a forgatókönyvet, én megszereztem, hogy megosszam veletek azt a csodát, amit tegnap átéltünk :) / A 17:30 órai kezdésre sikerült odaérnünk és még meg is tudtuk csodálni a gyönyörű dekorációt, mellyel Éva néni hangulatos kuckóvá varázsolta az iskolai könyvtárt kis szegletét :)

A nyitózene Mozart: Török indulója volt, majd Éva néni a születés csodáját idézte meg - anyát meg is könnyeztette. Én végig ott álltam mellette; mostanában akkor érzem magam biztonságban, ha mellette lehetek. Így minden rezdülését éreztem, és nagyon jó volt, hogy ilyen közel lehettem hozzá :)

Adamis Anna: Arra születtem című gyönyörű dala után Éva néni a névadásról és Benedekről beszélt röviden.

Ezt követően Áronka mondta el Weöres Sándor: Szunnyadj kisbaba című versét.

A vers után Éva néni a vendégekhez és Bettiékhez fordult.

A szülői fogadalomtétel alatt anya, a névadó szülői fogadalomtétel alatt Betti fogta Benedeket.

Éva néni ünnepélyesen "befogadta" Benedeket. A névadó könyv aláírása alatt Liszt: Szerelmi álmok című szerzeménye szólt.

Miután Éva néni anyáékhoz szólt pár kedves szót, anyát ismét megkönnyeztették: Hajnika Nadányi Zoltán:Anyu című versét mondta el.

Komár László: Fiam című száma alatt Benedek apa kezében nézelődött.

Éva néni apához és Bettiékhez intézett pár szót, majd hozzám és Dominikhoz fordult. Ezután bátyám Zsombok Zoltán:Kistestvérem című versét mondta el Benedeknek :)

Kedves Benedek! Most téged ünneplünk, egyedül csak Téged. Szerető szüleid boldog otthonában nevelkedj erőben és egészségben mindannyiunk nagy örömére!

A bölcsődal dallamai kísérték az emléklap átadását és a jókedvű pezsgőbontást  :); zárásként pedig ismét a Török induló hangzott fel.

Kedves kenus barátunk végigfotózta az ünnepséget; a nálunk tartott névadói bulin szerencsére más is fényképezett, így ő is megörökítésre került :)

Keresztanyáék sajnos az ünnepség napján nem tudtak átjönni; tegnap szerencsére a család nagy része ráért és egy kellemes estét töltöttünk velük beszélgetéssel, játékkal :)

Azt hiszem, az egész családom nevében mondhatom, hálásak vagyunk, amiért választott családjaink révén egy szeretetburokban élhetünk - köszönjük, hogy vannak nekünk :)

Szia!

Az idei évben másodszor rendezte meg június 23-án egyesületünk a Weking egyesülettel a Rábalapátolás nevű versenyt. Tavalyi évben nagyon jól sikerült - ennek eredményeképpen ha lehet, még nagyobb volt rá idén a készülődést, mivel országos versennyé vált :)

Már két nappal előtte a kempingben ténykedtünk :), így tudtam evezni is, még csütörtökön :) Pénteken aztán nem volt erre mód, mert az ausztriai esőzéseknek hála apa elmondása szerint 210 cm-t emelkedett a vízszint; kenuk süllyedtek el, mikor nagymúltú, szinte profi evezősök borultak és komoly mentések is voltak.

Szerencsére szombatra kb. 1,5 métert csökkent a vízszint, így apáék tudtak indulni Dominikkal és két bácsival. Mellettük még nagyon sokan indultak - a számadatokat nézd meg weboldalunkon :)

Én előtte héten szoktam rá, nem alszom délután (most anya kezd visszaszoktatni, mert elég nyafka vagyok már délután) és ennek anya örült is, mert egyszerűbb volt a rendezésben részt vennie, háttérmunkát vállaltunk :) Én nagyon élveztem a gyümölcs - és ásványvíz szervírozást és a díjkiosztón való asszisztálást is - a közönségnek is tetszett a futkározásom és hogy középen akartam pisilni :) Ott volt egy Pars Krisztián nevű bácsi is, aki a díjkiosztás közben nagyon kedves volt velem, minden találkozásnál megsimizett :)

A kicsit nagyobb víz miatt nagyon gyorsan leért mindenki a célhoz és amire nagyon büszke vagyok, apáék csak 12 perccel jöttek többet, mint a bajnokcsapatunk :); kategóriájukban ezzel 3. helyet szereztek :)

A szokásoknak megfelelően a verseny után anya és apa engem is elvitt egy rövid felfelé útra - útközben buzdítottuk a cél felé közeledőket :)

Jövőre remélem már én is indulhatok - anya és apa megígérte,

már csak Rábánk támogatása kell hozzá :)

Szia!

Ahogy előző bejegyzésemben írtam, a második nap is élménydúsra sikeredett falunapunkon :)

A rendezvény egy részéről én csak fotókat láttam - a keresztény ifjúsági találkozóról és egy háromtagú "cigányzenekar"ról maradtam le, amely teljesen megtöltötte a rendezvénysátrat a fotók alapján -, de amit láttam, azok alapján örülök, ott voltunk :)

Megmutatom neked is, miket láttam - két új dologgal is találkoztam, ezekkel kezdeném - : 

A műsorokat Béla bácsink megszakította és Polgármester bácsi átadta 3 embernek a "Csákánydoroszlóért díj"at; olyan embereknek, akik sokat tettek községünkért. Egyik ember imádott Laci bácsink volt; ő többek között egyesületünk elnöke is :)

A műsorok végén pedig az összes fellépő (egy részük került csak a fotóra) visszajött a színpadra, hogy megtapsolja a szuper közönséget :)

Azért írnék a műsorról is (videót is hoztam) :)

 Szia!

Ahogy meghívómban is írtam, idén a falunapi programsorozat első szervezője egyesületünk volt; péntek délutánra evezést szerveztünk a falu határában lévő patakra.

A program megszervezése némi előkészületet igényelt: a patakot és a partját alkalmassá kellett tenni az eveztetésre. A keddre tervezett patak takarítást az eső elmosta; szerdán a csöpögő eső dacára a vezetőség nagyobb hányada (elnök, alelnök és anya, a titkár) kis családunkkal kiegészítve nekivágott a munkának, melyet aznap sikeresen be is fejeztünk :)

Pénteken mire én felébredtem, apa és Dominik már rég a pataknál voltak; igyekeztem anyát meggyőzni, vegyünk fagyit, de ő azt mondta, biztos kijön az autó az evezéshez is. Igaza lett, mielőtt evezni tudtam volna (nagy volt az érdeklődés, sorban kellett állni :) ), még ehettem fagyit is :)

Még sokan szerettek volna evezni, amikor a kenus bácsik mondták, vége a programnak; a focipályánál vár minket a finom vacsi és zene.

Páci Laci bácsink tényleg finomat főzött; Hajni néni és Krisztián bácsi (anya azt mondta, Maximum zenekarnak hívják őket) pedig nagyon jó bulit varázsolt :) Meglepetésként minden evezésben részt vett kapott egy emléklapot és csokit. Én nem akartam odamenni imádott Laci bácsinkhoz (egyesületünk elnökéhez), de mondta anya, akkor nem kapok csokit... A kiosztás sokáig tartott, sok-sok gyerkőc és ifjúlelkű érdeklődő evezett velünk :)

Benedek elég sokat aludt napközben, de este még így is hamar elfáradt, így sajnos a szalonnasütést már nem vártuk meg, de a tábortüzet, amit gyújtottak, még meg tudtuk nézni.

Másnap pedig további programok vártak ránk...

  "2.01 percig beszéltünk ekkor. Mondom, hogy most már nem kell sietni, meg van a gyerek, csak segítsen, mit csináljak a köldökzsinórral. Szerencsére ugyan az a hang volt, így nem kellett újra elölről elmondanom a dolgokat. Mély csend, a gyorsan felvázolt helyzet után. Várok, még mindig csend. Épp meg akartam szólalni, amikor jó pár másodperc múlva kérdés, „minden rendben?”. De válaszolnom se kellett, mondja: rendben hallom, hogy sír a baba. Mondom, hogy jól van mindenki, senkinek semmi baja, csak én mit csináljak a zsinórral. Megint rövid mély csend, aztán pergős határozott instrukciók. Közben ollót szedek elő. Mondja, hogy ha nem lüktet, akkor vágjam el. Mondom, hogy ez rendben, csak hol, hogyan. Mondja, kössem el valamivel. Végig gondoltam, hogy csipesz szerű valamivel szorították el, rákérdeztem, hogy ruhacsipesz? Az nem jó! Felkiáltás a telefonban. Mondja steril kötöző. Azon gondolkodtam, hogy hol van, megtaláltam ,elővettem. Hetedik érzék: jött valaki. Kinéztem meg van a mentő.

Fújtam egyet, majd a kezemben lévő steril kötöző és az olló majdnem röpült, dobtam el mindent. Kimentem, jön egy fiatal férfi, elég izgatottan. Mondom neki, most már nem kell kapkodni, a gyerek megvan, csak legyen kedves a köldök zsinórt elvágni. Ránéztem, ő rám, és egy nagy sóhajjal láttam, hogy az izgatottsága eltűnik. Visszament a mentőhöz és néhány tárgyat hozott magával: olló és sterilen csomagolt tárgyakat: pl. csipesz. Na ekkor vettem észre, hogy a wc és az előtte lévő folyosó szerűségben kb. 1 cm magasan áll a víz. 6 négyzetméteren! Na ez nem semmi! Innen már lapos volt az egész a kórházig: mentős csipeszelt, vágott, kihalászta a méhlepényt a rögtönzött uszodájából, beültünk a mentőbe, mentünk. Snassz unalmas rész, amit „Hallivuuúd”-ban sem mutatnak be.

Ja közben a gyerek kapott egy anyukát, amitől kissé megnyugodott, illetve egy ún. hőtartó fóliát, amivel eljátszott, zörgette. Na innen már csöndben volt, gondolom elég meleg volt a fóliában.

A kórházban történtek már egy másik sztori, azt nem írom le. Örök életre szóló élményt kaptam B. „rakéta” Benedektől és feleségemtől, Viktóriától. Köszönöm! DE: Még most is megremegek, ha végig gondolom, mi történt. Remélem most hosszabb szünet jön, mert nem óhajtok repkedő rakéták után kapkodni!"

:) :) :) Remélem, majd Benedek is olyan szívesen olvassa a születése sztorijait, ahogy mi tettük :)

 "...Ekkor még enyhén komolytalanul mondta, hogy toló fájásom van. Ránéztem, semmi különös, még mindig nyugi van, csak kezdtem ideges lenni, hol a mentő. Pár másodperc múlva anyuka szintén artikulálatlanul üvöltve: gyere mert toló fájásaim vannak, jön a gyerek. Odanéztem a lába közé és egy sötét hajú baba fejet láttam, még csak a „bejárat” (vagy most inkább kijárat) vonalában. Na innentől már nem voltam túl magabiztos. Odamentem a WC mellé, és megfogtam a gyerek fejét. Annyit mondtam, „várd már meg a mentősöket, ki ne gyere”.

Anyuka közben lihegett, kiabált, üvöltött egyszerre. Na ezt nem tudom hogy lehet, de az anyák biztosan tudják. Jött a következő nagy adag fájás. Gyerek feje tolakodik kifelé. Egy kicsit még mindig ellen tartottam, de hát jönni akart, így előre csúszott talán 5 cm-t. Na itt meg tudtam fogni megint. Anyuka ekkor nem ült, le akart ülni. Mondtam neki, hogy ne tegye, mert a gyerek feje a WC ülőkén van már, ha leül felfelé hajlik.

Eddig nem tudtam, milyen pontosan a híd, mert gyerekként csináltam és láttam utoljára torna órán. Olyan hídba emelkedett párom, hogy na. Közben tized másodpercek alatt átvillant a fejemben, hogy ez a gyerek úgy csúszik, a kezemmel én nem tudom megfogni. Azon tanakodtam magamban, mit, hogyan tegyek, hogy a gyerek ne csússzon ki a kezemből, és ne is kelljen túl messze mennem, mert nagyon jön. Ha elengedem, kicsúszik. Ekkor felnéztem, megláttam a törölközőt. Ember még soha nem örült szerintem ennyire törölközőnek. Ekkor még mindig kb. ugyan abban a másodpercben lehettünk, de nekem sok percnek tűnt, amíg végre meg leltem a megoldást. Lekaptam a törölközőt, és elengedtem a gyereket. Nem igazán jött, viszont fájás gyanús hangokra lettem figyelmes. Anyukának mondtam, hogy akkor most tol. Megnéztem, hogy jön-e rendesen, nem akad-e el valahol. Folyamatosan csúszott. Egyszer csak egy kis rés keletkezett a feje mellett. Én annyi vizet nem kaptam mostanában az arcomra, vállamra, lábamra. Úgy tört ki, mint a gejzír: nagy, hosszú sugárban. Ahogy ez megtörtént a gyerek hirtelen kicsusszant és a kezembe landolt, amiben ott volt már a törölköző. Anyuka megnyugodva leült a WC-re. A törölköző elég nagy volt, így gyorsan ráhajtottam két oldalról, aztán a folyamatosan síró gyereket átadtam volna anyukának. Első felkiáltás: ne add, remegek, nem akarom eldobni. Két gyerek után?

Na kicsit vártam, addig megnéztem: van füle, a kezét még bugyola előtt láttam, a lábait éreztem, majd leszakadt a kezem olyanokat rúgott. Minden rendben. Aztán átadtam. Ez mind pár másodper alatt megvolt. Na utána kipottyant a méhlepény is, bele a wc-be. Na innen jött a pánik. Nekem kéne elvágni a köldök zsinórt. Kinéztem, itt van-e a mentő. Nem volt, bár nem tudom mit vártam, még nem telt el 10 perc. Gyöngyinek szóltam, hogy jöjjön be, már nem érdekel a mentő. Tágra nyílt szemmel lesett, hogy már meg is van a baba, Benedek lett a neve.

05.44. visszamentem anyukához, majd lévén, a méhlepény a wc-ben, jött, hogy fertőzést meg kell előzni, köldökzsinórt el kell vágni. Felhívtam a mentőszolgálatot ismét."

a mentősök reakcióival folytatja apa - remélem - holnap éjjel:)

 Szia!

Anya, Benedekhez írt levelében említette, a kórházi sztori egy külön történet, ahogy a születése apa szemével is :) Vártam a sztorikat - apa volt a gyorsabb, bár ő is sokfelé szakad.

Sok szeretettel ajánlom édesapám élménybeszámolóját :)

"Napló: születésről egy apa szemével

Egy megtörtént eset „rövid” élménybeszámolója.

Előzmény: feleségemmel megbeszéltük, hogy vállalunk harmadik gyermeket. Minden ment a maga módján, majd a 7. hónapban orvos közölte, hogy koraszülés veszély van. Anyuka innentől fekve pihen! („Ja, mer' ja!” Két gyerek mellett?) Utasítás: öt hétig nincs szülés, mert akkor koraszülésnek minősül. Nagy nehezen letelt az öt hét, fellélegeztünk. Anyuka elkezdett zizegni, mivel ő ilyen, mondván, ha kipottyan, már jöhet. Aztán mindig jöttek az okok: most ne mert... Gyerkőc szófogadó volt, kivárta az idejét. Kiírás szerint 04.29-én járt le a 40 hét.

Otthon szerettünk volna szülni, de a jogszabályokat módosították, ezért minden lehetőségnek örültünk, ami legálisan megoldhatta volna ezt, vagy ehhez közeli állapotot. Aztán maradt az orvosi tanács: irány a kórház, úgy is gyorsabb a harmadik gyerek. Nagy duzzogva el kellett fogadnunk. Terv: Fájás után szép lassan, ahogy anno az első gyereknél, összepakolunk, segítőknek – mert, hogy anyukának kell a nyugtató, tapasztalt lelki támasz: a dúla – szólunk, majd indulunk.

2012. 05. 06. 04.45. Végre egy nyugodt éjszaka, lehet pihenni, de ekkor megszólalt a telefonom. Én a tetőtérben aludtam. Anyuka volt: gyere, mert jósló fájásaim voltak fél órája, most pedig már kétszer 4 percenként jön a szülési fájás.

Erre én le, megbeszéltünk mindent, amit lehet pár perc alatt. Közben feleségem megjegyezte, hogy remélem nem harapod le a fejem, ha nem lesz semmi. :-D

04.57. Gyöngyit hívtam, aki a két már kibújt gyermekre vigyáz. Összekészülődött, megjött pár perc alatt

05.04. Rékát hívtam. Ő volt a felkért Dúla. Neki közbejött valami, így felhívtam a helyettesítő Dúlát.

A fájások stabilan olyan 3-4 percesek voltak. Nagy megnyugvás, nem kell sietnünk. Gyöngyi 4 gyermek anyukája, ő mondta, hogy ne induljunk el autóval, mert nem érünk el a kórházig, ami 40 km-re van. Mindketten magabiztosan mondtuk, dehogynem megyünk, még nem kell izgulni. Anyuka közben félig felöltözve leült a WC-re a szokásos szüléskori ingerek miatt. Elvégezte a dolgát, közben egyre hangosabb lett. Én erre kapkodva kimentem a garázsba, kitolattam, megfordultam, gondoltam, könnyebben beszáll a pocakos anyuka. Bementem, akkor már nagyon hangos volt párom. Na ekkor még mondtam, hogy kapkodva indulás! Aztán fél perc múlva döntöttem, én nem megyek sehova.

05.34. Felhívtam a 104-est 1 perc 10 másodpercig beszéltünk. Nagyon gyorsan határozottan a hívás elején elmondtam ki vagyok, hol lakom, mi a problémám. A telefonos lassan nyugodtan mindenre visszakérdezett, miután befejeztem a kb. 15 másodperces monológom.

A két nagyobb gyereknek jó alvókája lévén, anyuka kiabálására nem keltek fel, így Gyöngyire maradt, hogy kimenjen a mentőket megvárni. Pár perc múlva kinéztem, hol a mentő, mert már nagyon hangos volt feleségem, aki még mindig a WC-n ült, nem bírt kijönni onnan, én meg nem erőltettem, mondván stabil helyen ül, a mentősökkel közösen ki tudjuk hozni onnan.

Visszamentem a házba, a WC-ig csak pár lépés van. Amikor visszaérkeztem párom már szinte sikogatott a fájdalomtól. Nem ijedtem meg, lévén már kétszer szült, mindkettőnél jelen voltam. Egyszer csak szólt artikulálatlan hangon: „Gyere, mert jön a gyerek.”..."

ennyire azért talán mégsem volt gyors az öcsém... vagy mégis???

ha visszajössz, megtudod :)

Szia!

A tavalyi évhez hasonlóan idén is kétnapos rendezvényként került tervezésre a falunap nálunk; a hagyományokhoz hűen május utolsó hétvégéjére.

2012. május 25-én, pénteken egyesületünk által szervezett programok lesznek:

14:00 órától tervezetten a község határában található Vörös patakon evezés az érdeklődő gyerekeknek, ifjaknak

17:00 órától a sportpályánál egy tál meleg étel, szalonnasütés, zenés esti program - zenél a Maximum együttes

2012. május 26-án, szombaton 

08:00 - 14:00 Utcabajnokság, férfi és női labdarúgás

14:00 - 18:00 Keresztény ifjúsági találkozó a sportpályán

• 14:00 - 15:00 szentmisét celebrál Orsós Zoltán plébános
• 15:00 - 16:30 Eucharist koncert
• 16:30 - 17:00 táncbemutató
• 17:00 - 18:00 gulyásparti

18:00 - 19:30 kultúrális műsor

• vegyes kar fellépése
• báb előadás
• helyi színjátszó csoport előadása
• néptánccsoport fellépése
• Energy Dance Team helyi csoportjainak műsora
• zalaháshágyi táncosok programja

21:00 órától Unikum bál

A hivatalosan kétnapos falunapi programsorozatot egyesületünk megtoldotta még egy túrával: 

2012.május 28-án, pünkösd hétfőn tartjuk a szokásos hó végi evezésünket; a túra kissé rendhagyó lesz: társegyesületünk - a Weking egyesület - tagjai is részt vesznek rajta és az útvonala országos versenyünk, a II. Rábalapátolás útvonala lesz!

Minden programon várunk sok szeretettel :)

 Szia!

Tavaly anya diákjai nagyon jól szerepeltek a megyei D.A.D.A vetélkedőn; anya idén is szerette volna vinni a diákjait.

Kicsit körültekintőbb szervezést igényelt, merthogy kistesónk érkezését április 29 és május 6-8 közé jelezték előre a különböző vizsgálatok; végülis az iskola ifjúságvédelmi felelőse vállalta, elkíséri a diákokat anyával együtt vagy helyette :)

Kistesónk hozzánk hasonló rendes gyerek; anya még el tudott menni a versenyre (és evezni, májusfát állítani) és csak utána született meg :)

A verseny nagyon jó hangulatban telt és anya csapata nagyon ügyes volt: második helyet hoztak el; kis pontkülönbséggel!

Anya nagyon büszke rájuk: az eredményt csak maguknak köszönhetik - semmiféle különfoglalkozásra nem volt energiája velük.

 A megyei újság is közölt cikket a versenyről :)

Szia!

Folytatva a tavalyi élménybeszámoló sorozatot, egy helyi - idénre önmagát kinőtt - eseményről írnék neked :)

Egyesületünk a tavalyi évben először rendezett versenyt; I. Rábalapátolás néven a Weking egyesülettel karöltve.

Anyáék Dominikkal családi kategóriában beneveztek a versenyre, míg eveztek, én aludtam itthon egy jót :) 

Célba érésükre mi is kiértünk a Vízi Vándor táborhelyre mamáékkal; anyáék engem is vittek egy rövidet kenuzni kört a környéken :)

A versenyen szép számban jelentek meg kenusok és kajakosok; a sok kategória és résztvevő miatt az eredményhirdetés elég hosszúra sikeredett.

Családunk szép eredményeket hozott el - első olyan verseny volt, ahol apa anyával indult - szerintem; emellett nagyon jól szórakoztunk is :)

Családi kategóriában 4. helyezettek lettek (ha más kategóriában indultak volna - vegyes hármas kenu -, 2. helyezést értek volna el; ennek elismerésére kaptak egy hordót is, melynek jó hasznát vesszük minden evezésen :) ); bátyám pedig elhozta a legfiatalabb versenyző címet :)

Nagyon finomat ettünk, jókat ittunk és a meghívott zenészek egy nagyon jó hangulatú estet varázsoltak a verseny végére.

Igaz, én nem vettem részt a versenyen, de a versenyről készült videóklippen sikerült záróképnek lennem :) 

I. Rábalapátolás - videó

Bátyám írt néhány sort a versenyről - ajánlom jó szívvel :)

Csodálatos légi felvételek is készültek; szerintem érdemes megnézni :)

És hogy miért nőtte ki magát idénre a verseny? Országos verseny lettünk :) 

Várunk szeretettel idén a II. Rábalapátoláson! :)

Szia!

Apának jó megérzései vannak - anya néha mérges is, ha vmi rossz dologról van szó...

Most is jó volt a megérzése, amiről a gyönyörű virág alatt írtam :)

Szombaton este elmentünk táncolni mind a négyen - igaz, anya a következő néptánc koreográfiában nincs benne, de részeket korábban még tanult és a bemelegítésben részt tud venni :)

Este anya lefekvés előtt úgy búcsúzott el tőlünk, ha éjjel születne a kistesó, nyugodtan kelljünk reggel, attól, apa nincs itthon, valaki - Gyöngyi vagy Betti - lesz nálunk és vigyáz ránk; ugyanis teliholdat jósoltak hajnalra és anya már beszélte Gyöngyivel táncon, lehet, kell jönnie...

Reggel tényleg Gyöngyivel ébredtünk; apa ebédre ért haza - megszületett Benedek :)

Délután bementünk apával a kórházba meglátogatni anyát és Benedeket és mint kiderült, az élet érdekesen rendezi a dolgokat:

• Dominik kórházban született: 1 rész, 2. rész, megszületett :)
• én itthon: előzmények 1, 2, 3, 4, születésem napján, megszülettem :), első percek kint, a dúla szemével
• Benedek itt is - ott is :), ahogy ezt megtudhatod anya hozzá írt leveléből :) és később talán apa nézőpontjából is :)

Ahogy anyáékat hallgattam, igaza lett annak a néninek, aki azt mondta nekik, ne aggódjanak a szülés miatt, az élet úgyis úgy rendez mindent, ahogy a legjobb lesz :)

...